Adnátok még egy esélyt? Vagy csak vesződnék vele?

A barátommal már majdnem egy éve együtt vagyunk. Elmondása szerint nagyon szeret engem, ezt tettekkel is kimutatja, vacsorát főz, rendszeresen ajándékokat vesz, a fényképemet kint tartja az asztalán, hogy mindenki lássa...vannak jelek amik azt mutatják, hogy szeret. Én is szeretem őt,főleg most döbbenek rá, hogy szakítottam vele, és nagyon hiányzik...

Ami nagyon zavart a kapcsolatban, hogy egzisztenciálisan semmilyen szinten nem érzem magam mellette biztonságban. Nem vagyok sem gazdag sem elkényeztetett, de teszek azért, hogy egy tűrhető szintet fennt tudjak tartani. Nincsenek igazából nagy igényeim, csak annyi, hogy legyen egy kisebb kertes házam, és a számlákat ki tudjam fizetni, gyereket tudjak vállalni,róluk gondoskodni tudjak. A barátom enyhén szolva is vacak helyzetben van, ami még nem is zavarna, de szó szerint beleragadt a sárba... és sajnos vígan dagonyászik benne. Néha nyafog, hogy nem akarja így tovább, változtatni akar, de nem tesz érte lépéseket. Hiányolom belőle a tettrekésszséget. Ráadásul tudja, hogy ez nekem milyen fontos, így már úgy vagyok vele,hogyha szeretné és komolyan gondolná velem, akkor megtenné , hogy változtat, azért, hogy közös jövőnk lehessen, és merjek tervezni vele. De nem tesz semmit. Szakmája van amúgy, de feketén dolgozik, nem is a szakmájában...Szerintem elég jó szakmája van, el tudna vele helyezkedni, de annó meg se próbálta. Jött ez a lehetősség, elvállalta, fütyült rá, hogy miért nem kéne feketén dolgozni, és beleragadt. Nekem annyi volt a kérésem tőle, hogy legyen egy bejelentett munkája, és egy jogosítványa (főleg, ha kocsija már van...). Engem az se érdekel, ha nem a szakmájában helyezkedik el, mondjuk állítólag a suliban annak idején kifejezetten szerette, felőlem mehet egy gyárba is, de legyen bejelentett munkahelye...A jogosítványt meg azért mondtam neki, met elég alapdolog, az elhelyezkedéssel kapcsolatban is növelné az esélyét. Még szeptember elején beiratkozott egy gépkocsivezetői tanfolyamra...októberben volt vizsga, ami nem sikerült neki. Nem voltam mérges, mert miért lettem volna, bíztattam, hogy majd menni fog legközelebb... novemberben újabb vizsga, az se sikerült. Most november végén újabbb vizsga lesz, amire jelentkezett is, de sokáig nem tudta hány órakkor kezdődik. Mondták neki az irodában, hogy majd telefonáljon be ez ügyben. Csütörtök este összevesztünk, mert kiderült, hogy a drága párom ennyit nem tudott megtenni, hogy felhívja az irodát, hogy mikor megy vizsgázni... mert leszar.ta az egészet. Sőt közölte, hogy a korábbi kettőre se tanult semmit. Ezen persze nagyon kiakadtam, mondván miért nem akar tenni semmit a jövőjéért, hogy jobb legyen...miért nincs igénye a változásra, a szebbre, a jobbra, miért nem akar tenni azért, hogy jövőnk legyen?? A másik meg, hogy ebben a 2 hónapban alig találkoztunk, mondom háttérbe húzódok, hogy tanulhasson. Mivel sokat dolgozik, gondoltam kellenek neki az esték, hogy készülni tudjon, emiatt alig találkoztunk, erre tessék, nem tanul...hanem döglik a tévé előtt. Na meg siránkozik, ahelyett, hogy tenne érte, hogy jobb legyen... Nagyon összevesztünk, és szakitottam vele, ami láthatóan eléggé megviselte őt, de engem is...

Még a másik ami miatt kibuktam, hogy kértem őt, hogy irja meg az életrajzát (ezt is még szeptemberben...), és küldje el, mert akkor segítek benne, kijavitom a hibákat... erre se volt képes...

Másnap viszont délelőtt hívott telefonon, hogy bocsánatot kérjen. Kiderült az autósiskolába is betelefonált, meg van a pontos időpont és azt állítja el is fog menni... most meg elmondása szerint nagyon tanul. Megírta az önéltrajzát is, elküldte nekem, én kijavitgattam, megigérte, hogy visszaküldi kijavitva is... Szóval most, hogy rájött, hogy elveszíthet, nagyon elkezdtett teperni...

Én arra jutottam, hogyha megcsinálja a kreszt, és azonnal felveszi a kapcsolatot egy oktatóval, + szintén még decemberben elkezdi az elsősegélyt, illetve, ha elküldi az életrajzát tisztességesebb formában aztán elkezd állásokra jelentkezni... akkor adnék neki még egy esélyt...

Szerintetek? Én minden segítséget szeretnék megadni neki, hogy boldoguljon, jobb legyen, de csak akkor megy, ha ő is akarja...De már sokaktól megkaptam, hogyha így elszúrta, ne vesztegessem rá az időm, mert csak lehúz a sárba magamellé. Pedig nem vagyok nagyravágyó, de ennyit kértem tőle, hogy legyen idővel egy bejelentett állása (tudom milyen nehéz elhelyezkedni, addig is nagyon jó, hogy legalább feketén tud dolgozni), illetve legyen meg a jogsi... Szerintem ez nem nagy elvárás. Szóval, ha látványosan összekapná magát, ti adnátok még egy esélyt egy ilyen srácnak??