Adnátok tanácsot, hogyan tudnám végigvinni a válást viszonylag normálisan?

A szitu a következő: a férjemmel már régen elhidegültünk egymástól, minden téren, társas magányban éltünk évek óta. Egy gyermekünk van, jó apa, de pocsék férj. Én próbáltam rávenni, hogy oldjuk meg a problémáinkat, de évekig küzdöttem egyedül, semmiben nem volt partner.

Úgy döntöttem, hogy elválok, ezt közöltem is vele, de egyszerűen nem volt hajlandó tudomásul venni. A döntésem után kialakult egy új kapcsolatom, amiben abszolút látom a jövőt (másfél hónapja tart). A férjem tud az új kapcsolatomról.

A jelenlegi helyzet valami elképesztően szürreális... élek a férjemmel közös háztartásban, hetente kérem, hogy költözzön el, akkor mindig jön a lelkizés, hogy adjak még egy utolsó utáni esélyt és ő reménykedik, hogy vége lesz a mostani kapcsolatomnak. Közben a barátommal találkozgatunk, sokszor több napra elutazunk együtt.

Hogyan tudnék ebből a fura helyzetből kilépni, és véget vetni ennek az állapotnak? Másfél hónapja megy így, és nem jutunk egyről a kettőre....

Mindenképpen közös megegyezéssel szeretnék válni, de már ott tartok, hogy ha ennyire visszaél a türelmemmel, akkor perre viszem (biztos, hogy úgy rosszabbul jönne ki, ezt mondtam is). Sajnos a férjem amúgy is nagyon "kényelmes", nem képes lépni semmiben...