Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Adnátok még egy esélyt? Vagy csak vesződnék vele?
A barátommal már majdnem egy éve együtt vagyunk. Elmondása szerint nagyon szeret engem, ezt tettekkel is kimutatja, vacsorát főz, rendszeresen ajándékokat vesz, a fényképemet kint tartja az asztalán, hogy mindenki lássa...vannak jelek amik azt mutatják, hogy szeret. Én is szeretem őt,főleg most döbbenek rá, hogy szakítottam vele, és nagyon hiányzik...
Ami nagyon zavart a kapcsolatban, hogy egzisztenciálisan semmilyen szinten nem érzem magam mellette biztonságban. Nem vagyok sem gazdag sem elkényeztetett, de teszek azért, hogy egy tűrhető szintet fennt tudjak tartani. Nincsenek igazából nagy igényeim, csak annyi, hogy legyen egy kisebb kertes házam, és a számlákat ki tudjam fizetni, gyereket tudjak vállalni,róluk gondoskodni tudjak. A barátom enyhén szolva is vacak helyzetben van, ami még nem is zavarna, de szó szerint beleragadt a sárba... és sajnos vígan dagonyászik benne. Néha nyafog, hogy nem akarja így tovább, változtatni akar, de nem tesz érte lépéseket. Hiányolom belőle a tettrekésszséget. Ráadásul tudja, hogy ez nekem milyen fontos, így már úgy vagyok vele,hogyha szeretné és komolyan gondolná velem, akkor megtenné , hogy változtat, azért, hogy közös jövőnk lehessen, és merjek tervezni vele. De nem tesz semmit. Szakmája van amúgy, de feketén dolgozik, nem is a szakmájában...Szerintem elég jó szakmája van, el tudna vele helyezkedni, de annó meg se próbálta. Jött ez a lehetősség, elvállalta, fütyült rá, hogy miért nem kéne feketén dolgozni, és beleragadt. Nekem annyi volt a kérésem tőle, hogy legyen egy bejelentett munkája, és egy jogosítványa (főleg, ha kocsija már van...). Engem az se érdekel, ha nem a szakmájában helyezkedik el, mondjuk állítólag a suliban annak idején kifejezetten szerette, felőlem mehet egy gyárba is, de legyen bejelentett munkahelye...A jogosítványt meg azért mondtam neki, met elég alapdolog, az elhelyezkedéssel kapcsolatban is növelné az esélyét. Még szeptember elején beiratkozott egy gépkocsivezetői tanfolyamra...októberben volt vizsga, ami nem sikerült neki. Nem voltam mérges, mert miért lettem volna, bíztattam, hogy majd menni fog legközelebb... novemberben újabb vizsga, az se sikerült. Most november végén újabbb vizsga lesz, amire jelentkezett is, de sokáig nem tudta hány órakkor kezdődik. Mondták neki az irodában, hogy majd telefonáljon be ez ügyben. Csütörtök este összevesztünk, mert kiderült, hogy a drága párom ennyit nem tudott megtenni, hogy felhívja az irodát, hogy mikor megy vizsgázni... mert leszar.ta az egészet. Sőt közölte, hogy a korábbi kettőre se tanult semmit. Ezen persze nagyon kiakadtam, mondván miért nem akar tenni semmit a jövőjéért, hogy jobb legyen...miért nincs igénye a változásra, a szebbre, a jobbra, miért nem akar tenni azért, hogy jövőnk legyen?? A másik meg, hogy ebben a 2 hónapban alig találkoztunk, mondom háttérbe húzódok, hogy tanulhasson. Mivel sokat dolgozik, gondoltam kellenek neki az esték, hogy készülni tudjon, emiatt alig találkoztunk, erre tessék, nem tanul...hanem döglik a tévé előtt. Na meg siránkozik, ahelyett, hogy tenne érte, hogy jobb legyen... Nagyon összevesztünk, és szakitottam vele, ami láthatóan eléggé megviselte őt, de engem is...
Még a másik ami miatt kibuktam, hogy kértem őt, hogy irja meg az életrajzát (ezt is még szeptemberben...), és küldje el, mert akkor segítek benne, kijavitom a hibákat... erre se volt képes...
Másnap viszont délelőtt hívott telefonon, hogy bocsánatot kérjen. Kiderült az autósiskolába is betelefonált, meg van a pontos időpont és azt állítja el is fog menni... most meg elmondása szerint nagyon tanul. Megírta az önéltrajzát is, elküldte nekem, én kijavitgattam, megigérte, hogy visszaküldi kijavitva is... Szóval most, hogy rájött, hogy elveszíthet, nagyon elkezdtett teperni...
Én arra jutottam, hogyha megcsinálja a kreszt, és azonnal felveszi a kapcsolatot egy oktatóval, + szintén még decemberben elkezdi az elsősegélyt, illetve, ha elküldi az életrajzát tisztességesebb formában aztán elkezd állásokra jelentkezni... akkor adnék neki még egy esélyt...
Szerintetek? Én minden segítséget szeretnék megadni neki, hogy boldoguljon, jobb legyen, de csak akkor megy, ha ő is akarja...De már sokaktól megkaptam, hogyha így elszúrta, ne vesztegessem rá az időm, mert csak lehúz a sárba magamellé. Pedig nem vagyok nagyravágyó, de ennyit kértem tőle, hogy legyen idővel egy bejelentett állása (tudom milyen nehéz elhelyezkedni, addig is nagyon jó, hogy legalább feketén tud dolgozni), illetve legyen meg a jogsi... Szerintem ez nem nagy elvárás. Szóval, ha látványosan összekapná magát, ti adnátok még egy esélyt egy ilyen srácnak??
Szia!
Igen, adnék még egy esélyt, de nem mennék hozzá illetve mihelyst újra elkezdi ezt a semmittevést azonnal, visszafogadás nélkül kidobnám.
Teljesen igazad van, a jobbhoz nem elég egy ember küzdelme.
Most teper, de utána lehet kezdõdni fog ujra minden, ha visszafogadod.
Viszont te ismered, hogy adsz -e neki még egy esélyt, ha valóban szeretitek egymást,akkor talán megéri!
Bocs, én is akarok kertes házat meg kocsit.
Kocsim van is. Nem muszáj 20 milliós autót venni.
Kocsija már van, így elég alapvető lenne egy jogosítvány!
A kertes ház meg...nos tudom milyen vacak a gazdasági helyzet, én egy kisebb, felújítandó házra gondoltam, vidékén. 10millió alatt vannak ilyenek felénk, azt is hitelből tudnám csak elérni, de úgy vagyok vele, hogy lakni kell valahol, szerintem erre megéri. De amúgy szerintem nem várok el sokat... lehet, olyan vacak a gazdasági helyzet, hogy ez is soknak tűnik, de ennek nem kéne extra igénynek lennie!
Még egy éve se jártok, ehhez képest az igényeid irreálisak. Mi a fene közöd van neked ahhoz, hogy ő dolgozik -e?
Legalább feketén dolgozik és a szándék megvan benne, te meg ócsárolod. Meg házat hitelre, de gondolom fizetni a közös élet miatt közösen akarod vele és szerencsétlent belehajszolnád.
Neked milyen munkád van?
Te dáma akarsz lenni a nem nagy igényeiddel, ő meg ezt nem tudja neked megadni.
Ha már tényleg komolyan házasságon gondolkodnátok, úgy rendben, na de, hogy egy éve se jártok még...
Vérszívó, pénzéhes, fészekrakó vagy egy valóságos fekete özvegy, aki követelőzik. Ez nem a normális életre való igény a részedről, hanem te megváltoztatni akarod őt. Rosszul áll anyagilag de az ajándékokat elfogadod? Ez a srác a lelkét kiteszi érted, te meg egy akaratos kis hárpia vagy.
A saját életeddel foglalkozz! Boldog lehet a fiú, hogy megszabadult tőled, mert téged az se érdekel, hogy ő mit akar, ennyi idő elteltével még nem a purdékat meg a nyugdíjas éveket kellene tervezni. Ha egy csepp eszed lenne hagynál neki időt, szeretnéd és nem piszkálnád. Ha ennyire eltérnek az igények a fiú érdekében ne erőltesd. Szerinted, hogy érzi magát, hogy állandóan zsarolod és piszkálod?
Nagyon is kell, hogy igényed legyen egy rendes életre, de nem ennyi idő után és nem ebben a stílusban. Gondolom te vezető beosztású több diplomás értelmiségi vagy, 3 nyelven beszélsz és félmilliós fizetésed van egy multinál.
Mi lenne, ha elsősorban te dolgoznál ezekért a céljaidért és nem várnál egzisztenciális biztonságot alig egy év után? Micsoda dolog ez?
Az olyan körökben, amiről te szemmel láthatóan álmodozol (saját kertes ház és gondolom nem a cigánytelep mellett és nem a tanyavilágban), nos ott sokszor a lányok is hozzáraknak a dolgokhoz.
Ne mással együtt akarj magadnak mindent, ha ezek az egyébként teljesen érthető igényeid, hanem egyedül és ha a bármikori fiúd megüti azt a szintet, hogy magát képes eltartani és felesben hozzájárulni a költségekhez és neki is van saját egzisztenciája, nos az a kívánatos, de nem ez, hogy a hapsikád hátán rendezed be a közös életeteket és tőle várod a mennyei mannát.
Házat akarsz? Vegyél magadnak, saját hitelből.
ötös, nagyon rosszul látod a helyzetet!
Nekem van egy álmom, szeretném ezt valakivel közösen megvalósítani, olyat akarok magammellé, aki partner ebben. Nem zsaroltam őt soha, mondtam neki, hogy szeretném, hogy tegyen a dolgokért. Vagy, ha nem a megfelelőek vagyunk egymásnak, ismerjük el és engedjük el egymást. Nincsenek nagy igényeim. A 10 millió alatti kertes házak pont a gettós városrészekben vannak, de ehhez van realitásom. Nem vagyok háromnyelvet beszélő, többdiplomás értelmiségi, de szerintem mindegy is... Ez nem nagy igény, amiről álmodom. Nem azt várom tőle, hogy agysebész legyen, és a kanári szigeteken nyaralgassunk! Egy átlagos középosztálybeli életet szeretnék. És mivel beszélgettünk erről kiderült ő is erre vágyik, ráadásul velem képzeli el,mert szeret...innentől akkor viszont tenni is kell érte. Mert attól még senki se került jobb helyzetben, hogy a tévé előtt siránkozott, de attól, hogy tanult már igen. Amúgy meg én is teszek a célért, dolgozgozom, tanulok. A célomat pedig képzeld magamnak is megvalósítanám, csak mivel együtt voltunk, így vele képzeltem el, főleg, hogy neki is ez a célja. Nem vagyok anyagias, átlagos vágyaim, igényeim vannak!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!