Nem tudok elválni. Minden válás előtt ez történik?

5éve vagyunk házasok. Nem mondom hogy nem boldog, de azt sem hogy veszekedésmentes. Van egy 2éves gyerekünk. Lehet, hogy én reagálom túl, de el vagyok keseredve. Mielőtt azt írnátok, hogy beszéljek vele, megtörtént. Lecsesz mindenért, ugráltat és parancsolgat. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ő áll a szoba közepén és mondja, hogy mit kell megcsinálnom és mit nem csináltam meg még. Persze hozzáteszi, hogy amit csinálok az rossz, vagy én vagyok szerencsétlen. Ha visszaszólók, akkor okoskodok, vagy hisztizek "csak" és ha továbbfolytatom, akkor ad egy pofont, persze jogosan. Azt érzem ilyekor, hogy tényleg jogosan, mert én vagyok a lassú, aki nem tud megcsinálni itthon semmit. EGyszer szóba hoztam a válást, akkor azt mondta, meg ne próbáljam és elveszi tőlem a gyereket.mondván hogy ilyen nőre mint én nem meri bízni a lányunkat (amit el is tudok róla képzelni-több fizetése van és gyesen vagyok, de ha visszamennék dolgozni akkor is max 80etret kapnék). Aztán a fejemre olvassa, hogy úgysem találnék jobbat, aki engem elvisel, mert ki viselne el egy hisztis p.csát, ezért is hagytak el a volt fickójaim, örüljek, hogy ő itt van nekem. És van hogy tényleg elhiszem, hogy nekem szerencsém van. Mert szereti a lányunkat és vele jól bánik, más férfi meg talán szóba sem állna egy ilyen szerencsétlen nővel,akinek gyereke is van már és elvált. Gondolom ez most elég zavaros, amit írtam, de nem tudom mit tegyek. Tényleg tanácstalan vagyok. Ha elválok, lesz merszem, akkor elveszi tőlem a picit, abba szerintem tényleg belepusztulok. Egyenlőre ő az, aki örömöt tud csalni az arcomra. Anyósék messze laknak, anyum meg türelmetlen, szóval kettesben sem voltunk, már 2éve. 1-2szer lett volna rá lehetőságünk, de a férjem nem akarta.