Mi lesz most, szakitottunk, de rettegek, főleg a kislányom miatt?

Utolsó vagyok(vagyis akinek írtad, hogy utolsó). Nos, egy biztos: most ne mástól várd, hogy önbizalmat adjon, neked kell kitapasztalni, hogy mi az, amivel jót teszel a kicsinek, és mi az, amivel nem. Neked is bele kell szokni az új helyzetbe, de gyengeséget nem mutathatsz. Nehéz anyának lenni, egyedülállónak méginkább. Nem tudom, van-e munkád, illetve milyen a akpcsolatod szüleiddel, rokonaiddal, tud-e valaki segíteni. A kényelmi dolgoknak keress alternatívát: nem lesz rosszabb a kicsinek busszal/bicikliülésben utazni az oviig, mint kocsi hátsó ülésén. Nem lesz boldogtalan, ha nem kindertojást kap, hanem csak egy tábla csokit, amiből minden nap kap egy kockát. Nehéz lehet lemondani a nagyobb fizuról, de ha spórolási tippeket kérsz, összeírok neked ezt-azt, ami nálam bevált.

Légy erős, dícsérd meg magad, ha valamit apuka nélkül is elérsz, merítkezz a lányodból, lehet vele sétálni, beszélgetni az ő szintjén, játszótérre menni, labdázni, sokat mókázni, ezek téged is jobbkedvre derítenek majd.

Bocs kérdező a kövi mondatért de: k@pd be!

Most tegyél? Ne legyél mártír! Mert ettől hányok. Másrészről meg a gyereked is megtanulja, és akkor életed végig szívsz te is és ő is, mivel a mártírokat mindenki utálja.

Az én anyám is egyedül nevelt fel. Olyan szinten szegények voltunk, hogy megmondta: egész hétre egy doboz gyümölcslevünk van. Ezt kell beosztani. És felnevelt.

De talán ami a legfájóbb... hogy már tiniként felelősebben gondolkodtam mint ő. És az a pillanat amikor rájöttem, hogy én gyámolgatnom anyukámat, holott ő a felnőtt... az borzasztó érzés volt. Mintha kaptam volna egy felnőtt gyereket 16 évesen!

Még kiskoromban erősnek, és okosnak láttam nem volt semmi gond. De ahogy nőttem láttam, hogy hülyeségeket csinál, hogy nem tudja átgondolni az ügyeit. Így mindent én csináltam. Anyám nem stabil.

Te legyél stabil pont az életében. Akire felnézhet, akire büszke. Hogy megoldod magadtól a gondokat (persze, kérhetsz segítséget tőle, de ne az egész életed sózd a nyakába). Legyél stabil anyuka. Nem kell tökélete anyuka és tökéletes család sem. Csak tudja, hogy lesz a világon egy biztos pont, hogyha gond van visszamehet. Neked kb. ennyi a dolgot.

Egy barátnőmnek becsúszott baba 20 évesen. Nappalin tanult, apuka lelépett. Pénze alig volt, mint egyetemistának.

Mégis jókedvű volt a gyerekkel (2 éves volt a pici, amikor megismerkedtünk) és hót kiegyensúlyozott volt a kissrác.

Már 13 éves és még mindig teljesen rendben van.

Nagy kárt a hozzáállásoddal tudsz tenni a gyereknek. Neki még természetes mindenféle változás, de ha folyton azt látja/hallja, hogy "én semmire nem vagyok képes, lúzer vagyok", akkor a saját önképe is ilyen lesz.

És 20 év múlva lesz egy boldogtalan, lúzer lányod.

Milyen munkád van, amiben ennyire bénának érzed magad? (Mert a tényleg bénákat ki is rúgják, tehát itt ismét a te értékítéleteddel lesz gond)

Szia!

Már miért lennél csőd és rossz anya?

Mindenkinek vannak rossz időszakai, ezzel minden ember tisztában van. Főleg most egy szakítás után természetes, hogy az ember nincs a topon. Viszont hamar belerázódsz, a munkában is egyre jobb leszel és a háztartás sem fog szaladni, mert belerázódsz :)

Nem lesz senki rossz anya attól,hogy nem megy a kapcsolata. Rossz anya akkor lennél, ha a gyerekeden keresztül akarnál bosszút állni. Neked a legfontosabb a kislányod érzelmi világa, az ő fejlődése. Te nagyon is jó anya vagy :)

Szóval csak erősen :) És nyugi, egy rossz anya nem ilyen :)

gyáva oroszlán.

2. vagyok.

már többször mondtam a feleségemnek, menjünk külön, 3masban, de hallani sem akar róla, ja és ilyenkor a fejemhez vágja, menjél egyedül. Már nem szeretjük egymást! Én már tényleg nem bírom.

Kedves kérdező legyél egy kicsit egoista. Foglalkozz magaddal hogy neked mi a jó és ha tisztában vagy már vele akkor a lányodnak is jó lesz. Ameddig magadat nem teszed rendbe addig a gyerekedet sem tudod rendesen nevelni. Nézd azt ha nem lenne gyereked csak egy szimpla szakítás lenne, mit tennél. Az a baj ahogy az írásodból kiveszem, hogy annyira nem is erőlteted meg magadat hogy változtass. Könnyebb panaszkodni, mint tenni valamit is. Ahogy írtad hogy szalad a ház, gáz van a munkahelyeden stb gyanítom régen mikor pároddal együtt voltál akkor sem volt másképp. Próbálj mindig csak egy dologra koncentrálni, mindig csak arra amit épp csinálsz. Ha a munkahelyeden vagy ne gondolj másra csak a melóra, ha a gyerekkel akkor se agyalj semmin csak a gyerekkel foglalkozz. Illetve lehet nem ártana kitalálnod valami hobbit, eljárni valahová mert szerintem jelenleg semmit nem csinálsz ami boldogságot adna..

Én pl most együtt élek egy férfival akinek már van egy kislánya. Jobban mondva 3an élünk együtt. Imádom őket és szeretnék egy kisbabát is holott tudom hogy lehet 2 év múlva már nem is leszünk együtt. Most mégis azt érzem hogy nagyon szeretnék egy gyereket, korban is már benne vagyok igazából vesztenivalóm nincs még ha szét is megyünk tudom, hogy nagyon jó apa.