Mi lesz most, szakitottunk, de rettegek, főleg a kislányom miatt?

A kistestvérre: ezt nem értem. Gondolom ebbe a kapcsolatba nem szülnél még egy gyereket, márpedig akkor lépni kell, új férfit keresni.

Igen, hiányozni fog neki az apja, de nem kell ragaszkodni a 2 heti láthatáshoz. Beszéljétek meg, hogy néha ő hozza el az oviból, esténként is vele legyen. Ez neked is jó, így lesz időd ismerkedni.

Már szülni is hiba egy nem működő kapcsolatban, de benne maradni mert a gyereknek az a "jó" még nagyobb marhaság.

hasonló helyzetben vagyok én is, csak itt én a férj vagyok.

Nem tudok a feleségemmel eggyütt lenni, de féltem a kislányunkat, igaz hogy ő még nagyon pici, 1 honapos.

a terhessége alatt teljesen megromlott a kapcsulatunk, na meg anyósnál lakunk, ez is feszült légkört teremt. most hogy nézne ki ha elhagynám őket?

de azt mondom neked, ami nem megy ne eröltessük.

Nyugodtabb a légkör? Biztonságban van a kislányod érzelmileg? Láthatja az apját, amikor csak lehetséges?

Akkor mi a baj?

Te a saját életedet rendezed, a kislány az övét éli. Hogy így alakult, majd megszokja, a gyerekek végtelen elnézők, és rugalmasak.

Jobb neki, ha béke van.

Idővel lecsillapodsz te is, és még akármi történhet.

Talán a távolság ráébreszt titeket arra, mit rontottatok el, és összejöttök még.

Ha meg nem, bőven van időd új társat találni, és csemetéket szülni, ne aggódj.

ne haragudjm de nem értelek... miért ment volna tönkre a gyerek élete, azért mert ti nem vagytok együtt, a gyerek nem veszítette el az apját (nem hagyta el az apja, nem halt meg stb)....??????

attól még mert te nem bírod elviselni, 50% ban az ő gyermeke is, hiába te szülted meg, ez csak biológiai sajátosság...de attól még annak a babának van apja, és joguk van látni egymást...

tudom, a maygar jog másmilyen, de szerintem mindkét szülő 50% 50% ban köteles kivenni a részét , a kötelessgét a gyermeknevelésből, és kultúráltan érintkezni a másik szülővel, mert nem barlanglakók vagyunk.

viszont akinél a gyerek marad, a másik meg gyerektartást fizet (hacsak nincs nála 50% időben a gyerek, amennyiben a szülők emberi módon meg tudnak egyezni és nm kell bíróságra menniük)...

szóval ne aggódj, a gyerekednek megvan az apja, nem csak joga hanem kötelessége is törődni vele és támogatni is (mind rzelmileg, mind anyagilag)...

és ne add fel, még simán találkoztahtsz valakivel és lehet másik babád is, vagy esetleg a jövőbeni párod is elvált és gyermekei vannak így lesznek a gyerekednek új testvérei.

és legyél büszke magadra mert kiléptél a társfüggőségből :-)

Off.

2-es válaszoló, sz.rul nézne ki, ha lelépnél, igen!

Borzasztó hamar feladtad, nem csak a párod, és az anyósod volt csak hibás ebben, hanem te is.

Tedd rendbe a dolgaid, ha kell, költözzetek el, akárhogy.

"NEki nagyon fog hiányozni, nekem csak az autó, a fizetése"

nem is értem, miért ment tönkre ez a kapcsolat o.O

Szerintem te elég jól elvoltál 30 fölött a párod pénzével meg autójával, és még biztos ami biztos, egy gyereket is összehoztál magadnak, nehogy baj legyen. Igaz, a kistestvér már nem jött össze, látod, még egy kicsit kellett volna bírnod.

Hánynom kell az ilyenektől, ettől a képmutató és számító világtól!

A gyerekednek nem attól lesz baja, h az édesapját egy héten egyszer látja, hanem attól, h ilyen értékrendre fogja nevelni az anyja.

Szia!

Hát nézd.... a kicsi érdekeit már a fogantatás pillanatában nem vetted számításba, de legalább bevallod, hogy nem jó kapcsolatba született. Rengeteg ilyen eset van, és remélem, a sztorid tanmese lesz azoknak a lányoknak/fiúknak, akik ezt olvassák.

Önmagában ettől, hogy a vér szerinti papától különmentél, még nem megy tönkre a kicsi élete. Csak most mindennél nagyobb szükség lesz az összeszedettségedre, úgyhogy fogj egy zsepit, bőgd ki magad, aztán állj talpra, mert ez szolgálja a kicsi érdekét, nem az, hogy anya egyedül képtelen felnevelni és még magába is roskad.

A lányodnak úgy mutathatsz jó példát, hogy olyan anya leszel, amilyet érdemel. Határozott, biztonságot adó, összeszedett. És mikor nagyobb lesz, el kell mondanod neki, hogy "lányom, szeretlek, de nagyon elrontottam a dolgokat, mikor olyan kapcsolatba szültelek, amilyenbe nem kellett volna." Ezzel megtanítod őt arra, amit te nem tudtál. Arról meg tegyél le, hogy olyan családot akarj neki, amilyen neked volt. Nem csak az lehet boldog család, és nemcsak attól lehet boldog a kislányod, ha furikázod nyaralni, mindenből a drágábbat veszed neki. Én úgy látom, hogy nem igazán vagy érett az anyaságra, de tapasztalatokat fogsz szerezni, és megérsz majd a feladatra, ha eddig nem is voltál rákényszerülve, most mindent meg kell tenned, hogy egyedülálló szülőként is eredményes legyél.

Kistestvér: Ne ess abba a hibába, hogy rögtön új apukát hajkurászol neki, mert a kicsi érdekeit ez szolgálja legkevésbé. Neki az a vágya, hogy anya vele legyen, és ne idegen bácsikkal találkozgasson. Sok nő ilyenkor elkezd kapálózni, másik férfit keresni, és mindebbe csak belemagyarázza, hogy 'a gyerekemnek így lesz jó, egy gyereknek apára van szüksége a boldogsághoz'. Hát nem erről van szó, az anyuka maga mellé keres egy támaszt, azt a biztonságot, ami elveszett, mikor az apával különmentek. Most, mivel eleve sebzett vagy, nem találhatsz megfelelő párt, mert nem tudsz higgadt fejjel gondolkozni(a szerelem MINDIG kevés önmagában)

Elsősorban egyedül kell a kislányt nevelned, és ehhez fel kell nőnöd.

Kitartás!