A szakítás a legjobb megoldás, ha házasságon kívül találtam meg az igazit?

"Ti mit tennétek, ha öngyilkossággal fenyegetőzne a feleségetek/férjetek?"

Örülnék, hogy nem lesz gond a vagyonmegosztással!

De viccet félretéve:

A szomszédot hagyd élni, de válj el, az lesz a legjobb mindenkinek.

Szia!

Tudja a feleséged, hogy a pszichológus nem pszichiáter?

Könnyen lehet, hogy depressziós és ez okozza nála a testi és lelki hanyatlást. Talán a válás hatására képes lenne elmenni veled pszichológushoz. Biztosítani kell róla, hogy nem bolondokat kezelnek. Esetleg van olyan ismerősöd, aki járt pszichológushoz? Beszélj róla a feleségednek. Hátha..

Te azt a nőt szeretted meg, aki volt. A kérdés csak az, hogy őt választanád-e újra, ha visszakapnád.

Egy próbát még talán megér ez a pszichológusos dolog, de ha nem, akkor sajnálom, de nincs több ötletem :(

A kérdés eleve nem igaz,mert nem találtad meg az igazit,csupán rájöttél hogy nem q feleséged az.

Voltam így,csak én nő vagyok,az ex pedig az a tipus mint a feleséged.

Évekig szenevedtünk.Én nem birom a bezártságot,imádok túrzni,új helyeket felfedezni,amit egybe lehet kötni megpihenésként gyógyvizzel,táncos helyekkel.Az exnek a kikapcsolódást a tv jelenti,130 kiló volt a szakitáskor,akkor döntöttem igy,amikor másfél hónap szexmentes élet után megpróbált rámmászni,de az ágy leszakadt.

Ott nem csak az ágydeszka tört darabokra.

Kitettem,nehéz volt,fenyegetzőzött ő is mindennel,első kamionnak hajt neki frontálisan.

Kocsibaültettem,szüleinél kitettem,vigyázzanak rá.

Kis idő eltelt,megtaláltam az igazi társam. Nem is emlékszem mikor volt utoljára olyan hétvége hogy otthon lettünk volna mindkét nap...

Nagyon sokan követik el azt a "hibát", hogy a kapcsolat elején másnak mutatják magukat, a szürke hétköznapokban pedig elkényelmesednek. Egy kapcsolatért mindkét félnek folyamatosan dolgozni kell.

Írtad a kompromisszumot... nem! A kompromisszum mindig valamelyik fél számára lemondást eredményez, nem kompromisszumokat kell keresni, hanem win-win pozíciót, amiben mindkét fél jól jár, mindkét fél igényei érvényesülnek, senkinek nem kell lemondani semmiről. Ha alapvetően mások vagytok, és csak kompromisszumok eredményeképpen tudtatok együtt élni, akkor az hosszú távon visszaüt...

Fiatal vagy, nincs még gyerek: lépj, amíg lehet! A feleséged abba a hitbe ringatta magát, hogy megfogott, most már elkényelmesedhet, nem kell tennie sem magáért, sem a kapcsolatért, hiszen úgyis "megvagy". De egy kapcsolat nem így működik! Szex nélkül meg pláne semmit nem ér, ez maximum egy baráti kapcsolat.

Én hasonlót éltem meg, csak a másik oldalról, nőként. Gyerek is van. Válunk...

És még egy dolog: ismerős, hogy csak a válás konkrét kilátásba helyezése után kezd a másik ígérgetni... ez azonban azt jelenti, hogy eddig semmibe vette az egyébként jogos igényeidet, és csak "kényszerből" lenne hajlandó változtatni, nem saját magától, ez pedig csak ideig-óráig tartana.

A fenyegetőzés, ígérgetés szinte természetes ilyen szituációban (nézd meg a gyász fázisait a neten, a szeretett személy elvesztése is egyfajta gyász, végig kell mennie a különböző fázisokon, amelyek közül az utolsó a beletörődés). Mi kb. két hónap után jutottunk el a beletörődésig, addig volt minden, alkudozás, ígérgetés, fenyegetőzés. Most tartunk ott, hogy normálisan tudunk beszélni a válás, szétköltözés részleteiről, és a férjem is optimistábban látja a jövőt, nem csak a veszteséget látja, hanem a lehetőséget is. Ezeken a feleségednek is végig kell mennie, aztán belátja majd, hogy jobb lesz így mindkettőtöknek. Hogy nincs gyerek, úgy sokkal könnyebb...

Válj el!!!!!!!

28/n