Eleveszítem a gyerekeimet?

Nem úgy értem az anyagiakat, hidd el nálam jobban senki nem utálja azokat, akik tartják a markukat és a gyerektartásról azt hiszik asszonytartás, de ez egy más helyzet. Így közösen iskolázzátok be őket, egyszer egyikőtök, másszor másikótok megy értük a suliba, akár napot is cserélhettek, meg lehet ezt oldani. Egyikőtök sem tűnik butának, vagy kulturálatlannak.

Nem feltétlenül kell 1-1 hétben megegyezni, mondom akármilyen felállás rendben van, ha ti azt egymás között megbeszélitek. Akár egyik nap itt, másik nap ott is működik.

Hát, nem csodálom, hogy a gyerekeket akarja, azért ez tényleg elég bántó volt, hogy a gyerek anyagi dolgaival kapcsolatban beszéltél vele, mintha felelőtlen lenne, holott ő a fiait akarja.

Smst biztosan elolvassa, azt írd meg neki, amit gondolsz, hogy nem akarod, hogy hétvégi apuka legyen, töltsetek ugyanannyit a gyerekekkel és mindenki jobban jár, ha ti ezt megbeszélitek. Hátha erre reagálna.

Bántó lehetett, nekem az lett volna.

Képzeld el fordítva, te küzdesz a gyerekedért, a férjed pedig azt mondja ne fizess gyerektartást, hanem vegyél neki ruhákat, holott neked eszed ágában sincs kibújni a fizetés alól, csak a szülőjük akarsz maradni teljes egészben, nem csak részben.

Tudom én, hogy nem bántásnak szántad, de akár annak is vehette.

Sajnálom, hogy így alakult.

Miért váltok el? Megromlott a házasságotok helyrehozhatatlanul, vagy valamelyikőtöknek közbe jött egy másik fél?

Tulajdonképpen a lényegen nem változtat, te ha jól értem mindent megtettél a házasság megmentése érdekében, és ez volt a legtöbb, amit a családodért abban az adott szituációban megtehettél, most ebből kell a legjobbat kihozni és most is ezen dolgozol. Nem kell, hogy bűntudatod legyen.

Sokat olvasok és sok mindent látok, ha az elvált nők legalább fele olyan lenne, mint te, hogy képes a gyermeke érdekeit szem előtt tartani, nem a saját bosszúját, akkor egy nagyon boldog világban élnénk. A gyerekeid büszkék lehetnek rád és te is az lehetsz magadra :)