Ha elhagyott a párom, terhesen mennyit láthatja az ujszülöttet?

aki itt buta szerintem az Te vagy ne haragudj.

Vagy csak nehezen értesz meg dolgokat.

Írtam hogy nekünk (legalábbis sokuknak) akiknek nincs apukánk ÖSZTÖNBŐL hiányzik az érzés.Nem az hogy fú milyen a hétköznapokon vagy mennyit veszekednek a gyerekkel ect...hanem maga az érzés,ami belülről jön.Ehhez nem kell a másik oldalt is ismerni hogy milyen apásnak lenni mert nem arról szól:D

Nem tudom már érted-e ?! :)

Egyáltalán nem buta, hanem egy kamaszlány, és nekem még az értetlenkedése is érthető.

Természetes, hogy mi nem érezzük ezt rossznak, mondom nálunk inkább az jellemző, hogy nem tudjuk milyen szerencsések vagyunk.

A testvér kérdéssel viszont nem értek egyet. Az átlag inkább azt mondja, hogy azért akarok egy gyereket, mert jó volt egyedül, vagy éppen azért, mert van testvére.

Na, de az eredeti témára visszakanyarodva, én nem nevezem anyának az olyan embereket, akik megfosztják tudatosan a saját bosszúvágyuktól fűtve a gyereküket egy apától. Csak mert szerintük nem érdemli meg és még sorolhatnám. Szemen köpném anyámat, ha ilyet tett volna velünk. Túl kell tudni lépni a sérelmeken és előtérbe helyezni olyan dolgokat, amik sokkal fontosabbak.

Ilyen ösztönről nem hallottam. Szoptatásnál van ösztön, de 1-2 évesen a gyerek azt tekinti családjának, akivel egy környezetben él. Ha a nagymama neveli a gyereket, akor az lesz a normáis. Csak elképzeli, hogy jó lett vonla ha.

Egy ép családban is lehet depressziós a gyerek, illetőleg sajnos osk helyen van az, hogy az apuka hajnalban megy, késő este jön és a gyerekek úgy nőnek fel, hogy nem ismerik, nem ragaszkodnak hozzá. Ismerek ilyen embereket, megkérdezem tőlük, hogy éreznek-e valamit (érdekel) és mind azt mondták, hogy nem. Nincs mit nem érezniük, hisz nem tudják. De semmiféle ösztön nincs, ez az ösztön duma amúgy is lejárt lemez.

2 évesen hagyott el, nem? Nem is ismered, hogy hiányozna? Mindegy 16 évessel nem fogok vitázni 27 évesen. Majd később rájössz dolgokra, amire csak 22-23 évesen jön rá az ember (meg kell élni, mint mindent), de nem mindenkinél. Sok ember marad lelki szegény.

Amúgy (sajnos) nem nehéz véggikérdezni csonka családban felnőtt embereket, dögivel vannak. De azért kérdezd meg a másik oldalt is.

Szerintem pedig a 81-esnek van igaza.

Igen, akinek van apukája, tudja, milyen érzés az. De nem tudja milyen érzés, ha nincs. Nem tudja elképzelni, hogy nincs apukája, hisz van.

(Ez pont olyan, mint a testvéres példa, nekem fogalmam sincs, milyen egykének lenni. Kb. el lehet képzelni, de hogy igazából milyen, azt csak akkor tudnám, ha nem lenne tesóm.)

Pl. ha anyukám meghalna, borzasztó lenne. De nem tudom elképzelni, mennyire rossz lenne. Majd sajnos eljön az az idő, amikor ténylegesen át kell élnem, milyen nélküle, és az összehasonlíthatatlan lesz azzal, amit el tudok képzelni.

És igenis tud hiányozni egy apa. Egy férfi, aki feltétel nélkül szeret, és nem szexuálisan érdeklődik irántad. Megtanítja, hogy bízz a férfiakban. Aki normális családban nő fel, el sem tudja képzelni, milyen érzés vágyni egy apára, hisz neki ott van.

"(Ez pont olyan, mint a testvéres példa, nekem fogalmam sincs, milyen egykének lenni. Kb. el lehet képzelni, de hogy igazából milyen, azt csak akkor tudnám, ha nem lenne tesóm.) "

Utoljára írok, aztán lezártnak tekintem. Ezt a mondatodat konvertáld át az apára. Van testvéred, fogalmad sincs milyen érzés lehet egykének lenni, csak elképzelni tudod. Na. Most akkor nem egy csonka családos: "Nem tudom milyen érzés, ha velünk élne az apám, el lehet képzelni, de hogy igazából milyen, azt akkro tudnám, ha igazából lenne apám). Ergo hiányzik valaki érzelmileg, de az nem biztos hogy konkrétan az apa hiányzik. Lehet csak az extra figyelem (nem csak anyu, hanem anyu ás apu is figyel rám). Fiúknál a példakép hiánya lehet, de találnak a környezetükben példaképet (tanár, haver apja stb).

Ha lenne apára ösztön, akkor lenne testvérre is. De érdekes módon az egykék nem akarnak tesót és nekik is egy gyerekük lesz.