Hazudik a neveltlányom vagy nem?

Értem. Én is elhiszem, hogy nem vagy gonosz mostoha! Azt csak úgy írtam a háttér ismerete nélkül.

Hát, én nagyon gyerekpárti vagyok. 10 éves kislányomra gondolok (elváltan), és ha nem tudnám eldönteni, hogy igazat mond-e vagy sem, akkor is inkább magamhoz venném, én nevelném és bíznék benne, hogy olyan lenne a kapcsolatunk, hogy velem nem lenne gonosz. Erre nálam nincs szükség, mert nagyon szeretem a gyerekeimet, és ezt ők is érzik, sosem volt szünet a kapcsolatunkban, tudják, hogy bízhatnak bennem, és én is megbízom bennük!

Szal olyanok, mint pl a te kislányaid is!

Más a helyzet ezzel a kislánnyal, akivel, TE IS ÍROD, nem törődtek kellőképpen a szülei. Nagy hiba! És az is, hogy talán jelenleg is te többet törődsz vele, mint a saját apja. Nem hanyag kissé párod ezzel a dologgal? A gyerek felelősség, és neki van 1 a tieiden kívül. Könnyű a jól nevelt, biztonságban, nagy szeretetben felnevelt lányokhoz alkalmazkodni, akiket te nevelsz, azokat nem párod nevelte olyanra, hanem te!

Megértem a kislányt, hogy szeretne rendes helyre kerülni, ahol foglalkoznak a gyerekekkel, és nagyobb a biztonság, jobb az életszínvonal. És az anyjánál most azt a kevesebb figyelmet is elvesztette az új kistesó miatt! Ha még verik is, az még rosszabb.

De aki feltétlen szeretetet, biztonságot kap, az biztos hálás lesz érte felnőtt korában, (és nem a drága ajándékokról van szó, az mit sem ér), egy 9 éves kislány még alakítható, nevelhető, talán lehet, hogy jobb lenne, ha ti nevelnétek fel és hozzátok idomulna, nőne. Hisz ha így nő fel két tűz között kiverve, és lesz belőle egy sérült lelkű sátánista, akkor is a családtagotok marad, életetek része, csak nem mindegy, hogy hogyan?

Elismerem, hogy ez nem egy könnyű dolog. Még egy gyerek, aki eddig viharos körülmények közt nőtt. De ezt csak akkor vállald, ha férjed is sarkára áll ebben a kérdésben, az egész ügyben, és képes vállalni a saját lányát!

(Soha nem tudnék a gyerekemtől (aki 9 évesnél fiatalabb, mert régebbi dolgokról van szó, 5-6 éves lehette a kislány??) ELTÁVOLODNI! Egy apa nem távolodhat el a gyerekétől. És ha a gyerek kést döf belé (igaziból és képletesen szólva), akkor szó nélkül tűrje el, mert ő a felelős a gyerek neveléséért, csak ő tehet róla, valamit nagyon elszúrt!)

Nem inkább az anyját kéne pszichiáterhez vinni, aki töri-zúzza a gyereknek nagy szeretettel készített dolgait? Assenormális! Na mindegy.

"Jó kis pszichiáter", aki azt javasolja, hogy a gyerek, aki újabban újra ragaszkodna az apjához és hozzátok, az töltsön ott kevesebb időt.

Nos szerintem épp itt van a kutya elásva, hogy még mindig óriási cirkusz van abból részetekről is és lehet az anyja részéről is, hogy hol is legyen az a gyerek??

Ezt érzi a gyerek, ezt a nagy nyomást, meg azt, hogy miatta mindenhol csupa probléma van!

Kérlek, hogy ezen lazítsatok kicsit! Ne csináljatok ebből ügyet és sarkalatos kérdést! Találkozni kell az anyjával is és megbeszélni vele (NEM CSAK NEKED, HANEM AZ ELSŐ SORBAN A FÉRJED ÁLLJON, MINT FELELŐS APUKA, akinek JOGA és KÖTELESSÉGE is a kislánya ügyeiben eljárni!!!)

azt kell elmondani neki, hogy a kislánynak nehezére esik ez a sok menj ide, menj oda, itt kell lenned, ott kell lenned dolog, és egy ideig lazítsatok ezen, legyetek rugalmasabbak. Na és mi van abban, ha még vasárnap este ott alszik a kislány, ha nagyon szeretne? Hát legyen. Ha egy nappal tovább akarna maradni? Maradjon. Vagy ha épp szombat van, de most még inkább otthon lenne, akkor ne menjen szombaton hozzátok, majd megy vasárnap! Te is írod, hogy egy faluban laktok! Így nagyon egyszerű a helyzetetek! Bár én lennék így. Az én gyerekeim 200 kilométerre vannak és csak a 2 heti hétvégém marad, de az mindig!

Szóval legyen egy rend azért, ami általában úgy van, hogy mondjuk nálatok alszik szerdán, meg szombaton. Nálatok egyébként mennyit alszik???? Ez nagyon fontos egy gyereknél, hogy apánál is aludjon!! Ugye nemcsak napközbenre hozzátok el??? Mert akkor a gyereknek van igaza mindenben! Hanem 1-1 egész hétvégét is ott tölt? De ha épp rájön a kis lelkibaj, és még maradna 1 napot, hát ha jól viselkedik, akkor maradhasson, és ne legyenek órás cirkuszok belőle, hogy márpedig neked ma este 8-ra haza kell menned, mert anyád így anyád úgy.

Ha tudni fogja, hogy végül is itt is ott is szívesen látják, és sehonnan nincs elküldve, akkor miért hazudna?

Nem válaszoltál...

Ezek szerint nem szokott nálatok aludni a férjed kislánya?

AZ BAJ. Egy gyereknél itt kezdődik a dolog, az a jele annak, hogy egy család, akik együtt is alszanak. Csak az idegeneket zavarják esténként haza!

Ha eljön otthonról, annyi idő kell is neki, amíg átáll, hogy elmegy apához, apa fürdeti, fekteti le, alszik egyet ott. Másnap felkel, és akkor már átállt, akkor már jól és otthon érzi magát ott, és végre kezdődhet egy nap apával ill. apáéknál!

Szegényt nagyon sajnálom, ha ebből ki van rekesztve és csak néhány órára napközben lát bele az apja családja életébe, aminek ő nem lehet részese, mert nem aludhat ott!

Szal az is rossz lehet, hogy a te lányaid aludhatnak az apukájával, csak ő meg nem, a sajátjával...

Az még nem veletek élés, hogy rendszeres napokon ott alszik, de minden kisgyerek lelkének sokat jelent. Megnyugodna, kiegyensúlyozottabb lenne tőle, ha érezné az apja gondoskodását is. Nem ragozom tovább.

Hát, Sajnálom. Így tényleg nem érthető a részéről a dolog.

Lehet, hogy akkor otthon oltogatják. Az ellen nem sok mindent lehet tenni. Mindegy, szerintem amiket leírtál a te hozzáállásod jó. Ennyi. Könyörögni nem kell neki, az ajtó nyitva, ti meg éljétek az életeteket, ahogy kell.