Mit tennétek a helyemben? (házasság/megcsalás) Bővebb lent. (A rendszer nem engedte normálisan feltenni a kérdésemet. )

12.45-ös:

Azt akkor is tudtam, hogy nem akadályozhatok meg semmit. De a barátnőm meg van győződve arról, hogy ha akkor nem nyitom fel a szemét, akkor szemet hunyt volna a férje későbbi kilengései fölött azzal, hogy "pasiból van". A másik pedig, hogy a lelkiismeretem tisztább lett azzal, hogy szóltam. Így tudta, hogy mit vállal fel, volt döntési lehetősége. Arról nem én tehetek, hogy több ilyen megalázó helyzet kellett ahhoz, hogy rájöjjön, hogy mi a valóság.

Felelős vagyok a hírért, naná. És felelős vagyok a barátomért is. Akinek ha nem mondom meg ezt az adott helyzetben, akkor hazudok neki. Ez jobb? Milyen "legjobb barátnő" az, aki képes ezt elhallgatni? Bár nálunk alap volt, hogy az őszinteség igenis fontos, nem hazudunk egymásnak, és nem titkolunk el ilyen fontos dolgokat. Az, hogy a másik mit kezd ezzel az információval, már az ő dolga. De mivel felelős vagyok érte, ezért kötelességem megmondani neki, ellenkező esetben nem vagyok jobb a megcsalónál: én is becsapom, és ugyanúgy visszaélek a belém vetett bizalmával.

Kedves kérdező,

és ha a keresztszüleid később elválnak, és te elkottyintod, hogy tudtál a viszonyról? Vajon hogy esne keresztanyádnak? Lehet, hogy furcsa vagyok, de én az őszinteséget többre becsülöm a látszatboldogságnál, amiben valószínűleg keresztanyád a szenvedő fél...

És ha pont ettől válnak el? Az jobb? Ki lát a jövőbe? Én nem. Ha már itt tartunk az én keresztapám is megcsalta a keresztanyámat, és együtt maradtak, családként éltek, míg keresztanyám meg nem halt. Van két lányuk is akik erről nem tudnak, én meg igen. Nem azt mondom, hogy hú de helyes ez így, viszont azt igen, nem az én dolgom megítélni a keresztapámat, amiért így tett. (Mondjuk nekem nem volt ilyen dilemmám, mert én csak keresztanyám halála után tudtam meg. De ettől még nem rohantam elítélni keresztapámat. Igaz, ebben nagy szerepe van annak is, hogy ezt már felnőtt fejjel kellett eldöntetnem.)

Egy barát/barátnő egy szinten van velem. A szüleim, keresztszüleim nem. Ez is benne van a választásomban. A velem egyenrangú kapcsolatban lévők felé felvállalhatom a konfrontációt. (Bár nem érdemes.) A szüleim felé van bennem annyi tisztelet, hogy nem avatkozok be.

Látom, hogy páran folyamatosan lepontozzátok ezeket a válaszokat, csakhogy ez nem szavazás kérdése. Attól, hogy SZÁMOTOKRA NEM HASZNOS ez a fajta válasz, mert nem tudtok mit kezdeni vele, én nem fogok mást mondani. Sok mindent meg lehet szavazni. Akár azt is, hogy minden ember tudjon lebegni, ha csapkod a kezével... (Amúgy nem valami meg nem értett messiás vagyok, hanem egy olyan ember, aki terápiás úton próbálja meg helyrerakni az ilyen esetek következményeit. Most magam ellen dolgozom, lehetne eggyel több kliensem.)

Tényleg nagyon fiatal vagy ehhez az egészhez, vagy hogy egyáltalán te megbeszéld a keresztapuddal. Eszembe jutott egy még jobb ötlet, hogy megszabadulj a nagy terheddől!

Ki az, akivel NEKED meg kell beszélni a Te dolgaidat, rágódásaidat? Ha túl nagy feladat elé állít az élet ki az aki érted felel, akire mindig számíthatsz?

Beszélj a saját szüleiddel!!

Mondd el anyukádnak, hogy ez és ez történt, ezt és ezt olvastad láttad! Te elmondtad, ennyi. Anyukád mégiscsak felnőtt, majd ő cselekszik a belátása szerint, azzal beszél, akivel akar, bölcs belátása szerint azt tesz, amit ő jónak lát.

Ezzel te letudtad a dolgot részedről, rábíztad a felnőttekre, megkönnyebbültél. És senki nem fog rád megharagudni, amiért anyukáddal beszéltél,ez természetes dolog, és utólag azt sem vetheti senki a szemedre, hogy titkolóztál volna!

Na, ez az ötlet remélem tetszik? És kézenfekvő dolog is, hogy ilyen esetben egy gyerek jobb, ha az anyjához fordul és feljebb passzolja a labdát!

Nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy mire jutottál...

Annyit még reagálnék arra, amit írtál, hogy talán mégsem ok nélkül utálja őt az anyukád és apukád. Lehet, hogy ők hamarabb ráismertek, vagy beleláttak keresztapád dolgaiba!

Amit most megtudtál az is éppen elég ahhoz, hogy bárki JOGGAL megutálja a családban!

Szívesen, nincs mit, csak próbáltunk segíteni, meg okoskodni innen kívülről... :)

Előre látható volt, hogy bár jó a kapcsolatotok, de te, egy 16 éves fiú nem tudja végigvinni a dolgot egy jóval idősebb családapával szemben, szal igazából nem sikerült vele úgy megbeszélni, aminek valami haszna lett volna bármelyikőtök számára, illetve ő sem tekintett téged megfelelő szintű félnek ahhoz, hogy őszinte legyen veled, mert letagadott mindent, kikerült téged és a problémát. A titkodat meg őrizgetheted tovább magadban... Sajna...

Még válogathatsz a többi tanácsból, amiket kaptál...