Mit tennétek a helyemben? (házasság/megcsalás) Bővebb lent. (A rendszer nem engedte normálisan feltenni a kérdésemet. )

Joga van tudni? Talán. Szeretné tudni? Talán nem. Az is lehet, hogy már tudja, vagy legalább sejti, de fontosabb neki az, hogy együtt maradjanak, így szemet huny, őrzi a látszatot, hogy Ő nem tud semmiről. Ezek mind csak feltevések.

Az az egy TUTI, hogy én nem lennék az, aki ODARONDÍT az Ő családi fészkükbe, ha egy ilyet megtudok.

Minden lehet. Akár az is, hogy keresztapám tudat alatt már szeretne lebukni, ezért hagyta így a levelezést, hogy lássam meg. Csakhogy én nem vállalnám ezt magamra. Aki azt gondolja, hogy ilyen esetben hálás lesz az, akivel közlik a megcsalás tényét, az szerintem még SOHA NEM LÁTOTT ILYET. Ez az eset elvileg lehetséges, de nem szokott bekövetkezni. Az szokott bekövetkezni, hogy mindenki a hír hozóját okolja. >99%. Ez van. Tapasztalat.

Persze, értem én, hogy különböző korú és különböző élettapasztalattal rendelkező emberek különböző válaszokat szülnek egy ilyen helyzetre. Ahhoz sem ragaszkodom, hogy az én válaszom helyes, vagy univerzális. Nekem a magam 41 évem tapasztalatával ezt sikerült megszülnöm erre a helyzetre. Az viszont bosszant, amikor olyan hibára biztatják a válaszolók a kérdezőt a "felkent igazságosság" nevében, ami biztosan ártani fog, és talán Ők maguk sem vállalnák be. (Vagy bevállalnák, mert még sosem voltak ilyen helyzetben, így nem is tudják mivel jár.)

10:15-ös vagyok.

A 11:26-osnak egyszerűen nem tudok hinni. Nem írta le a részleteket, így csak arra gondolok, hogy mégsem volt az a helyzet teljesen "ilyen". Volt valami részlet, amit elhallgat, csak mert vitatkozni akar. Engem ez nem zavar.

A 10:42-es viszont annyira tipikus, hogy be is lehet rajta mutatni, miért tanácsoltam azt, amit.

Mi történt az által, hogy felvállalta a beavatkozást a mások dolgába? Megakadályozta a szerinte nem helyes döntést? NEM. Szerették érte? NEM. Utálták érte? IGEN. Felnyitotta annak a szemét, akiét akarta? NEM. A barátnőjén segített ezzel? NEM. (Csak akkor váltak el, amikor erre a helyzet valójában megérett, akkor viszont nem kellett ehhez "közreműködő".)

Úgy látom, tulajdonképpen ez a helyzet annyiban még szerencsés is, hogy később beszélőviszonyban maradtak. Mert az is megeshetett volna, hogy még olyanért is Őt okolja a barátnője, amihez semmi köze.

Két gondolat:

1, Igenis felelősek vagyunk a hírért, amit viszünk, emberek vagyunk, nem egy levélboríték, vagy telefondrót. Lehetőségünk van dönteni, hogy használunk vagy ártunk egy hírrel. NEM KÖTELEZŐ mindent továbbadni, amit megtudunk. Ha úgy teszünk, mintha ez automatizmus lenne, azzal levesszük magunkról a felelősséget. De ez nem valós. Nem bújhatunk ki alóla.

2, Ahogyan az e mellett érvelők is mondják, ők szeretnék tudni. Tehát ez a saját vágyuk átvetítése a másikra. Nem helyes. Nem azt kell adni a másiknak, amit mi szeretünk. Azt kell, amit mi akkor szeretnénk, ha Ő lennénk. Ha én szeretem a hamburgert, de a feleségem vegetáriánus, vajon mit fog érezni, ha én állandóan hamburgerrel akarom tömni???