Túl lehet élni?

Nagyon sajnálom ami történt veled.

Sajnos azon, hogy mar a férjed nem úgy szeret téged ahogy te őt, nem tudsz változtatni. Viszont a közömbössége talán majd segít kiábrándítani idővel.

Hmm 13 év hosszú idő, nem volt semmi jele, hogy megváltozott? Gondolom nem egyik pillanatról a másikra hagyott el benneteket ugye?

Az, hogy NEKED ö az elsö partnered, nem ok arra, hogy vissza akarjon jönni hozzád. SÖT, könnyen lehet, hogy éppen emiatt megfojtottad a agszkodásoddal és emiatt ment el.

Az meg végképp hülyeség, hogy szültél NEKI gyreket!!! Mi az, hogy NEKi? Szerintem magadnak szültél, vagy ha nem igy gondolod, akkor a gyerek az övé, neked semmi közöd hozzá.

Ha nem akar többé veled élni, akkor sokkal jobb lenne, ha nem azok erölködnél, hogy vissza tudnád-e hóditani, öt nem érdenkli, hogy te szereted-e, mert Ö NEM szeret többé téged.

EZT el kell fogadnod, és megpróbálni önálló emberként élni.

Szültén NEKI egy gyereket? Te nem akartad?

Az meg, hogy fiút szültél: ha lány lenne, akkor nem is baj hogy otthagy?

3. és a 4. válaszolónak üzenem, hogy az empátiának meg a fogalmat se ismerik.

Ti most tényleg azon vagytok kiakadva hogy NEKI? Meg hogy fiú-e vagy lány?

Ha titeket hagyna ott a társatok 13 év után akit szivbol szerettetek és közös gyereketek is lenne, nem tudom hogy mit szólnátok. Nyilván ti továbblépnétek meg aznap EGYEDÜL mert ti olyan f.sza emberek vagytok...

A kérdező semmi rosszat és negatívat nem irt csak elvan keseredve.

A 3. vagyok, engem otthagytak 10 év házasság után két gyerekkel (akiket NEM a férjemnek szültem, hanem mert mindketten gyerekeket akartunk), úgyhogy tudom, milyen ennyi idö után egyedül maradni.

De én nem azon nyafogtam, hogy mennyire szeretem még mindig, meg hogy éljem túl a szakitást, hanem keményen dolgoztam, hogy a gyerekeimmel együtt meg tudjak élni, és eleget tudjak velük is foglalkozni. Az apjuk öket is látogatta, meg el is vitte öket, mi is beszéltünk, mert már csak a gyerekek miatt is szükség volt több mindent megbeszélni, de EGYETLEN percre sem jutott eszembe, hogy ha elment, utána újra akarjam még egyszer kezdeni a kapcsolatot.

Én elköltöznék több száz kilóméterre, megnehezítve a láthatást is. Munkahelyet váltanék, és új életet próbálnék kezdeni egy telejesen új helyen, valamelyik vidéki nagyvárosban. Egyébként is azt tervezem, hogy nem Pesten szeretnék élni, undorító ez a város.

Mindenesetre tereld el a figyelmedet valamivel, hogy ne rá gondolj egyfolytában. Nézd meg a Titok c. filmet, letölthető a youtube-ról, és az ehhhez kapcsolódó "sorsalakító" filmeket. Rajtam ez segíteni szokott. Egy kicsit jobban összeszedem magam utána, és pozítívabban látok mindent. Át kell állítanod magadban a dolgokat, és az eredeti elképzelést a párodat sztornózni kell a jövőbeli terveid közül. Találni fogsz más megoldást is hogyan valósítsd meg az elképzeléseidet. Mindenre kell legyen B terv is. Kitartást kívánok. És türelmet, amíg újra összeáll benned a kép, hogyan lép tovább.

Kedves kérdező!

Tapasztalatból mondom: biológiailag túl lehet élni, és a fiad miatt túl is kell élni!

Az már más kérdés, hogy a szíved, lelked halott lesz.

Egy idő után belefásulsz a fájdalomba.

Nagyon remélem, hogy rádtalál még a szerelem!