Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A férjemmel teljesen megromlott a kapcsolatunk. Költözhetek az 1 éves közös gyerkőcünkkel?
Tehát a férjemmel a kapcsolatunk már egy ideje eléggé megromlott.Már nem szeretem,de sajnos elköltözni nagyon nehezen tudnék.Természetesen lenne segítségem a szüleim,hozzájuk költöznék,de ők a mostani lakóhelyünktől 500km-re laknak ( nem külföld ).Ha válásra kerül a sor a bíróság engedélyezi hogy ilyen messzire elvigyem a kisfiút?Olvastam itt olyat is hogy a láthatást nekem kell biztosítani,ez eddig oké,de az utazás költségét az apukának nem tudnám biztosítani,mivel csak gyest,és családi pótlékot kapok.Attól is félek hogy ennyi kereset mellett nem ítélnék nekem a gyereket.
Teljesen kétségbe vagyok esve,nem tudom merjek e lépni,félek hogy elveszítem a kisfiamat.
válasza:Nem egy esélyről van szó,esélyekből volt már millió,és a változás ideig-óráig volt csak.
Nem akarok egész életemben esélyeket adni egy olyan embernek akivel már nem vagyok boldog.
Persze vannak olyan napok amikor minden jó,olyankor úgy érzem na most sikerült,de aztán kezdődik minden előről.
És azt sem akarom hogy a gyerekem ezt lássa hogy anya és apa mindennap veszekszik.Nem akarom hogy azt szokja meg hogy ez a természetes.De ugyanakkor tudom hogy a gyereknek szüksége van az apjára is,mert a fiam rajong az apjáért.Nagyon nehéz ez,és végre megoldást akarok találni.
Nincs sem anya és apa problémám sem.
Megismerkedtünk,szerettük egymást,és a gyerek közös döntés volt!!!!
Már rég "leváltam anyukámról"...ha ez nem így lenne még mindig otthon laknék,és buliznék orrba szájba...
És nem én tettem tönkre a házasságomat,sőt még nem is a párom.Ez két emberen múlik,ehhez is két ember kell,tehát nem feltétlenül a férjemet okolom emiatt.Valamit én is elrontottam de nagyon.
Úgy érzem értelmes felnőtt ember vagyok.Ezért sem akarok meggondolatlanul dönteni,mert itt már nem csak rólam van szó,hanem egy családról.
És utolsó sorban én sem sértegetek senkit,és elvárom hogy velem se tegyék ugyanezt.Nem ismerjük egymást,így ne ítélkezzünk mások felett.
Tanácsot kértem,nem kioktatást.
válasza: válasza: válasza: válasza:19es vagyok
Azzal, hogy most elválsz, csak menekülsz a problémák elől. Főleg, hogy írtad, hogy te is hibáztál. Először rakjátok rendbe magatokat, aztán jöhet a kapcsolat megmentése. Nem hiszem el, hogy 3év után így meg lehet utálni azt az embert, akit férjedül választottál egy életre! Nálunk is amikor megszületett a baba, ugyanezek a problémák voltak, de most már 2éves a kislányunk és tudunk újra egymásra figyelni. DE mi nem szégyelltünk segítséget kérni, amikor baj volt. Nem elválni kell! A házasság egy szövetség és ahhoz hogy működjön rengeteget kell dolgozni érte. Mindkettőtöknek! Ahhoz hogy leélj valakivel egy életet és ha baj van, akkor esélyt adsz magatoknak, ha kell 1000et is, mert ő a férjed, ő a gyereked apja. Nem tudom, milyen világban élünk most, de megnézem a szüleimet, az anyósomékat mindannyian 35éve élnek együtt! És van hogy veszekszenek, ahogy mi is. (van hogy naponta is-veszekedni meg akkor kell-ha kell egyáltalán, amikor a gyerek már alszik, vagy csukott ajtónál. Minden házasságban van vita!) De apósom azt mondta erre: Van olyan ember akivel nem tudsz együtt élni, és van olyan akivel nehezen, de együtt tudsz. Fogadd el hogy változtok és ilyenkor bizony kompromisszumot kell hozni, esélyt kell adni. Erről szól a közös élet! Ha komolyan és felelősségel hoztad meg a házassági esküt, akkor tegyél érte.
A vitáink nagy része arról szól hogy nem tudja megérteni hogy nekem is két kezem van,nem tudok 100 felé szakadni mikor itthon van.Ha kér valamit akkor neki azonnal kell.Közölte is velem hogyha szól azonnal dobjak el mindent,mert amit mondani vagy kérni akar az fontos.
Szerinte azért mert otthon vagyok a gyerkőccel,nekem a napom csak abból áll hogy babázok.Szerinte én otthon nem csinálok semmit...mégis van mindig tiszta vasalt ruha,étel az asztalon,és mindig tiszta lakásba jön haza.
Tehát a munkámat semmibe nézi,és szerinte nem munka amit én csinálok.
Mindig azt mondja hogy szeret,de nem igazán érzem.
Kedves 09:58-as válaszoló...a véleményedből köszönöm szépen de nem kérek.Nem vagyok maga az érettség,de mikor összejöttem a férjemmel,a velem egykorúak igenis éretlenebbek voltak.Nem értem mi ebben a furcsa ha valakit huszonévesen nem az állandó bulizás és lerészegedés érdekel.Nekem nem számított a korkülönbség mert nem 30 meg 40 évekről van szó.
válasza:Nálunk is hasonló..ha mondom neki hogy vigyázzon rá kicsit,leteszi maga mellé az ágyra,de kb 5 perc után szól hogy elfáradt,menjek oda.
Etetni még egyszer sem etette meg,fürdetni sem fürdette még egyszer sem,és a pelenkázás nálunk szóba sem jöhet hogy ő csinálja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!