Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A férjemmel teljesen megromlott a kapcsolatunk. Költözhetek az 1 éves közös gyerkőcünkkel?
Tehát a férjemmel a kapcsolatunk már egy ideje eléggé megromlott.Már nem szeretem,de sajnos elköltözni nagyon nehezen tudnék.Természetesen lenne segítségem a szüleim,hozzájuk költöznék,de ők a mostani lakóhelyünktől 500km-re laknak ( nem külföld ).Ha válásra kerül a sor a bíróság engedélyezi hogy ilyen messzire elvigyem a kisfiút?Olvastam itt olyat is hogy a láthatást nekem kell biztosítani,ez eddig oké,de az utazás költségét az apukának nem tudnám biztosítani,mivel csak gyest,és családi pótlékot kapok.Attól is félek hogy ennyi kereset mellett nem ítélnék nekem a gyereket.
Teljesen kétségbe vagyok esve,nem tudom merjek e lépni,félek hogy elveszítem a kisfiamat.
7.:"a férjednek is ugyan úgy joga van a gyerekhez, szóval nem biztos, hogy neked ítélik, még akkor sem, ha nem költöznél olyan messze. és mivel te kezdeményeznéd a válást szerintem így a férjed előnyben lesz veled szemben a tárgyaláson. beszélned kellene egy ügyvéddel, ő elfogja mondani, hogy mik a lehetőségeid. van olyan is, hogy mindketten ugyan olyan jogú gyámjai maradtok a gyereknek, pl egyik héten nálad van, másik héten a férjednél lakik."
Nincs igazad, az, hogy ki kezdi a válást, meg ki költözött el, annak semmi jelentösége a gyerekelhelyezés szempontjából.
Az meg, hogy egy hetet itt, egy hetet ott legyen a gyerek, ez még a nagy gyerekeket is megviseli, de szerintem nem olvastad el, hogy itt egy EGY ÉVES gyerekröl van szó!!!!!
A "vagyon" feléről azért akarok lemondani,mert én ide szinte semmit nem hoztam.
A férjem szüleié volt a lakás,ezt ő örökölte.Innen nekem nem kell semmi,mert nem érzem a magaménak.
És azzal én sem értek egyet hogy a gyerek egy hetet itt egy hetet ott legyen,akkor inkább a férjemmel maradok,de a gyereket nem teszem ki ennek.
"A férjem szüleié volt a lakás,ezt ő örökölte.Innen nekem nem kell semmi,mert nem érzem a magaménak.
És azzal én sem értek egyet hogy a gyerek egy hetet itt egy hetet ott legyen,akkor inkább a férjemmel maradok,de a gyereket nem teszem ki ennek."
Ha a lakást a férjed örökölte, akkor eleve nem jár neked semmi, ez a férjed különvagyona és mindig az is marad - tehát nincs miröl lemondanod.
Abba meg egyetlen bíróság sem egyezik bele, hogy egy ilyen pici gyereket ide-oda költöztessenek, ettöl nem kell tartanod, és gyakorlatilag biztos, hogy a gyereket te kapod, mert egyrészt a legtöbb esetben az anyának itélik, másrészt 3 év alatt gyakorlatilag mindig.
Az apuka meg hiába erölködik, csak azért, mert neki ötbb jövedelme van, nem fogja megkapni a gyereket.
Nem értem miért kell bunkón válaszolgatni.Nem ismerem az ilyenfajta törvényt,nem vagyok jártas benne.
Annyi biztos nekem nem kell tőle semmi.
Fiatalok vagyunk,én 23 ő pedig 37.
Tehát te is azon soha fel nem nőtt kislányok közé tartozol, aki csak azért megy férjhez, hogy ledobja a gyereket, mert ketyeg a bébitikktakk, mert anyukának meg kell felelni; aztán tesz róla, hogy a férjével "megromoljon a kapcsolata" (pl. ráteketedik a gyerekére, elfelejeti, hogy férje is van és a szex ugye, szóba sem jöhet többé) és még ő van megsértődve, hogy a bíróság nem feltétlenül neki ítéli a gyereket.
Szerintem, ha jó anya vagy, akkor most fogod magad, leülsz a férjeddel és a beszélhetsz vele, aztán együtt szépen elmentek egy pszichológushoz PÁRTERÁPIÁRA, hogy végre leválj anyukádról-apukádról, felnőj, vállald a saját felnőtt életedet, és a gyerekednek ne tedd tönkre az életét. Tudod te mit okoz egy kicsi gyereknek az, ha elválnak a szülei, ha az anyja neveli fel, és nincs testvére, nincs apja, nincs normális családja?
Nyílván nem, különben tennél a házasságodért, a fiadért, nem csak magaddal foglalkoznál.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!