Miért viselkedik egyre agresszívebben a párom velem?

Kérdező mégis mit csinálsz? Verést akarsz menj boxolni.

Az az ember igazi természerte ahogy a nála gyengébbel, neki kiszolgáltatottal szemben viselkedik! Fogd magad s sétálj odébb anyádhoz aztán váljál el!

Osztom az előző véleményeket, és hozzátenném, hogy az életed a szokásos forgatókönyv szerint alakul.: Kedves, jó fej- első pofon- több pofon- a testi mellett lelki terror. Ezek ezt mindig így csinálják: nemcsak testileg bántanak, lelkileg is terrorizálnak, azáltal, hogy porig rombolják az önbecsülésedet. A legrosszabb változat, hogy ezt elhiszed, és hagyod, hogy tönkretegye az életedet. Majd a gyerekeidét is, mert az ilyen alak nem áll meg a feleségverésnél, előbb- utóbb a gyerek is sora kerül.

Ne hagyd ezt, lépj ki ebből, amig lehet. Senkinek nincs joga bántani a másikat, semmilyen indokkal sem. Ja, és NEM FOG megváltozni!

Nem vagy hülye!! A pasid szépen leépítette az önbecsülésed és most azt érzed, hogy ezt érdemled és hogy igaza van. Tudom milyen. A volt párom nem ütött meg, de jót sem kaptam tőle, az egész kapcsolat egy kalap sz*r volt, de én maradtam, mert azt képzeltem, hogy ennyit érek, nem többet! Szóval nem vagy hülye! Csak elveszett!

1: Ő nem szeret téged!

2: Te sem szereted őt, csak félsz tőle!

3: Soha nem lesz már olyan mint volt, de sokkal rosszabb lesz!

4: Te is csak egyre lejjebb kerülsz ebben a gödörben!

Sürgősen hagyd el!! Ne hagyd, hogy még egyszer megüssön, de még azt se, hogy csúnyán nézzen rád! Aztán keríts pár önsegítő könyvet, ami tudom, hogy bután hangozhat, de segíteni fog visszaszerezni önmagad! Mert nem te vagy a hülye, nem ezt érdemled, ennél többet érsz, és tessék kilépni belőle MÉG MA!!!!!

Hagyd ott. Én ugyan "csak" lelki terrort kaptam a lányunkkal, meg hogy csapkodott, vagdosta a tárgyakat, de már az is elég volt. Sok ideig a szívem mélyén én is a régi páromat vártam vissza, aki szeretett, imádott, a csillagokat is lehozta nekem... el sem tudtam volna képzelni, hogy belőle lesz ilyen vadállat, aki úgy bánik velünk mint egy kutyával. Erőt vettem magamon és leléptem. Volt egy érzelmi hullámvölgyem, amikor hiányzott (a régi énje!) de felébresztettem magam, hogy hahóó ez a jelen és nem a múlt, soha többé nem lesz velem olyan, akármilyen kedvesen is bánok vele. Nagyon jól tettem, azóta sem bántam meg, most nyugiban vagyunk a pici lányommal, és nem úgy kell hazamennem, hogy már megint mi nem tetszik neki...

Az első idő rossz érzelmileg, hiszen megszokás stb. de idővel azt fogod mondani, hogy ennél jobban nem is dönthettél volna ;)

Sok lelkierőt kívánok neked! Remélem ott fogod tudni hagyni, mert rajta már sehogy nem fogsz tudni segíteni.

Ha mindezt hagyod, akkor hülye vagy, igen.

Már régen le kellett volna lépni.

Cucc összeszed, elköltözik. Ennyi. Önbecsülésed a 0-án, nem lesz könnyű innen sem talpra állni, miért akarsz még több gondot magadnak? Ha a kórházban térsz magadhoz, mert úgy megvert az jobb lesz?

Mellesleg a szüleidet sem értem. Ha kiejtenék a számon csak annyit, hogy a párom erősen megszorított, Édesapám kérdezés/hozzáfűzni való nélkül menne és mutatná meg neki, hogy ki a férfi. Mert nem férfi az, akit megüt, meglök vagy "csak" szavakkal bánt egy nőt.