Elvált szülők gyerekei! A ti szüleitek miért váltak el?

apám a születésem után lelépett egy 20 éves csajjal. ennek már majdnem 25 éve. igazából nem bánom, mert ahogy idősödtem, és egyre több dolgot tudtam meg, rájöttem, hogy a házasságuk halálra volt ítélve már a kezdetektől.

anyámnak sokkal nehezebb volt utána talpra állni, de sikerült, és nagyon becsülöm azért, mert nem merült az önsajnálatba, nem kezdett inni, verni, léha életet élni (sajnos erre is láttam példát már ismerősöknél)

azóta van egy olyan párja aki becsüli, szeretik egymást.

belőlem is normális embert nevelt, nem bánom, hogy apám nem vett részt az életünkben, nélküle sokkal jobb volt.

emiatt talán nehezen értem meg azokat, akik tizenévesen kész tragédiaként élik meg a szüleik válását, hiszen attól még az apja az apja, az anyja az anyja marad, csak nem élnek már együtt. amondó vagyok, ha a szülők normálisan foglalkoznak a gyerekeikkel, akkor teljesen mind1, hogy együtt vagy külön élnek.

Mert apám ivott, és nem törődött a családdal. Nem állt másból a napja, hogy reggel elment a boltba, aztán a kocsmába, hazajött, lefeküdt aludni, ha felkelt tv-t nézett, ennyi. Mindig anyu foglalkozott velünk, és érthető okokból normális életet szeretett volna ő is magának, és egy társat maga mellé. Így tehát elváltak, azóta apám egyedül él, anyám megtalálta azt az embert, akivel boldog.

24/N

Anyu nem bírta apám életstílusát (pl. apám játékgépezett). Meg elég sokat üvöltözött, meg mikor kicsi voltam rángatta csak azért mert valami előmaradt, mindezt úgy hogy én anyu kezében voltam.

Egy nap anyu mondta jöjjünk át mamáékhoz, vissza aznap nem mentünk.. Aztán jött a beszélgetés, hogy kivel akarok élni. Én anyut választottam. De iszonyatosan fáj még ma is ha arra gondolok hogy hiányozhatok apámnak. (Nincs testvérem, próbál mindent megadni amit lehet). 2 hetente 1 napra látom.

Ennek már 10 éve, de igazából most kezdek anyuval arról beszélni miért is mentek szét, a szöveg pedig nem más, mint régen szerették egymást, de nem ők voltak egymásnak az igazi. Én megértem, nem hibáztattam soha anyut amiért nincs velünk apám.

Mikor eljöttünk kis közös udvari lakást vettünk. Anyu elég sokat bírt miattam. Sok bosszúság vita stb. De még itt vagyok. Egész normálisan. Építkeztünk (nem hitelből). Szóval eléggé büszke vagyok és csodálom hogy végig csinálta.

De nekik így jobb, én pedig nem akarom ezt végig csinálni.

15/L