Van olyan dolog, amit megfogadtatok, hogy ha egyszer szülők lesztek biztos másképp csináljátok, mint a ti szüleitek? Ha igen, mi volt az? Esetleg sikerül betartani?

Olyan értékeket kaptam meg kapok a szüleimtől,hogy pont így szeretném majd őket nevelni,ahogyan ők engem! Bár sajnos elég kevés közös programot tudunk mostanság csinálni (utazások,közös nagy ebédek),mivel mindenki nagyon sokat dolgozik nálunk,meg mi még tanulunk mellé az öcsémmel... de én pont ilyen szellemiségben,ilyen szeretettel akarom majd nevelni a srácaimat,ahogyan Ők ketten neveltek minket! :)

24/L

azt szeretném, hogy majd nyugodt, kiegyensúlyozott családom legyen (ebben szerintem benne van minden). sajnos most nincs az, de még akár ez is változhat, igaz erre nem sok az esély.

21/F

Elsőnek: jó neked, hálás lehetsz:)

Én mindent máshogy csinálnék, mint ahogy velem tettékxD

A legnagyobb gond: a szüleim nagyon görcsös, gátlásos emberek, apámnak ráadásul kóros megfelelési kényszere van legtöbbször - mármint idegenek előtt -, és ezt mindig utáltam. Anyámmal rengeteget veszekedtek/veszekednek, ráadásul anyám mindig el volt nyomva, és ez nagyon kihatott ránk.

Szóóóval:D Ha egyszer lesz gyerekem, tuti, hogy magabiztosnak, nagyszájúnak fogom nevelni, azt akarom, hogy igazi, felelőtlen gyerek- és tinédzserkora legyen. Persze azért nem hagynám, hogy azt csináljon, amit csak akar, és ezek mellett ugyanolyan fontosnak tartom azt is, hogy felelősségteljes, objektív szemléletű, becsületes ember legyen. De annál nincs fontosabb a mai világban, hogy egy ember (még ha gyerek is) magabiztos legyen, meg tudja védeni magát, ha kell és ne féljen másoktól, ne legyenek komplexusai. Ezek a legfontosabb dolgok:) Ja, s még az is, hogy olyan kapcsolata legyen velem, hogy bármikor, bármilyen helyzetben, bármilyen kérdéssel nyugodtan merjen hozzám fordulni, segítséget kérni, szóval hogy megbízzon bennem 100%-ban.

Igen van!Hogy mindig,minden körülmények között kiállok a gyermekemért,és soha de soha nem mondom az arcába,hogy Én nem vagyok Rá büszke!

A mai napig nem tudom elfelejteni,hogy anyám a kollegái előtt jelentette ki hangosan,hogy Ő nem lehet Rám büszke,mert Én nem lettem diplomás,míg a kollégák gyerekei azok lettek,és a szüleik ezzel vágtak föl mindehol!Még mindig nagyon fáj ha eszembe jut,pedig nem vagyok rosszabb ember mint mások.Anyám mindig számíthat rám,és Én bármit megtennék érte,míg Ő nem büszke Rám.Én ezt soha de soha nem mondanám a gyerekemnek,mert minden emberben van valami,amire a szülei büszkék lehetnek!

Megfogadtam hogy ha egyszer gyerekem lesz:

- soha sem fog részegen látni engem (apámnak sikerült ezt elérnie minden este kb. 8 éves koromban)

- nem fogok elmenekülni a problémák elől főleg nem piálással

- ha neadjisten elválnék az anyjától (amit szívből kívánok hogy ne történjen meg soha!), igyekezni fogok a helyzethez képest jó viszonyban lenni az ex-feleségemmel, nem fogom szidni se a gyerek előtt se soha semmikor, nem leszek azon hogy felhasználjam a gyerekünket ellene (ahogy engem sikerült felhasználniuk a szüleimnek egymás ellen), a gyereket pedig arra fogom tanítani hogy tisztelje az édesanyját (és nem csak azért hogy a gyerek előtt fényezzem magam a nagy "életbölcsességemmel")

- a gyerek soha nem fogja veszekedni látni a szüleit (én túl sokat láttam az enyéimet), ha gondunk van megbeszéljük négyszemközt, nem üzengetünk a gyerekünkkel

- törekedni fogok arra hogy meg legyen az a bizonyos családi légkör, és mindenekelőtt olyan nővel fogok családot alapítani akinek ez szintén fontos

- a lehető legjobb anyagi és nem anyagi körülmények között fog felnőni ami tőlünk tellik

- minden erőmmel azon leszek hogy büszke legyen ránk, a szüleire ahogy mi is büszkék leszünk rá (ez utóbbit éreztetni is fogjuk vele)

- és mindenekelőtt olyan nővel fogok gyermeket vállalni akit szeretek és aki viszontszeret (nem mások iránti megfelelésvágyból, és nem is azért mert "jaj mi lesz kifutunk az időből")

Hát ez nagyjából minden amit másképp fogok csinálni mint a szüleim.