Van olyan dolog, amit megfogadtatok, hogy ha egyszer szülők lesztek biztos másképp csináljátok, mint a ti szüleitek? Ha igen, mi volt az? Esetleg sikerül betartani?

Én 2 dolgot fogadtam meg.

- Ha egyszer gyerekem lesz soha nem fogja az édesanyját(engem) részegen látni.Sajnos én egy alkoholista anya mellett nőttem fel.

- Engedni fogom,hogy a továbbtanulásnál ő maga döntsön a saját jövőjéről..

A fiam 19 éves. Soha nem látott részegen,de még sörrel a kezemben sem( utálom a sört,és nem iszok)

Bár kitűnő tanuló volt,angol érettségivel rendelkezik,mégis belementem,hogy egyetem helyett(pedig a Cambridge egyetem egyik szakára felvették volna) villanyszerelőnek tanuljon.A fiam mindig is ezt akarta csinálni,így teljes mértékben támogattam..(és még ma is támogatom.

Igen. Nem fogjuk egymáshoz küldözgetni őket, ha elakarnak menni valahova, hogy kérdezd apádat ... oda vissza.

Nem fogunk előttük kiabálni, őrültségeket beszélni, hogy öngyilkos leszek.

Nekem jó gyerekkorom volt itt ott volt összezörrenés, lehet, hogy én voltam túl érzékeny, de mikor véletlen ilyesmi kijött valamelyikből, az kikészített. Még kicsik a gyerekek, és már látom igenis az embernek ha hirtelen reakciója van igen nehéz várni , hogy ne a gyerek előtt csinálja. De mégis ami pici ilyesmi hirtelen vízfelkapás előfordul egyből eszünkbejut, és ha nehezen is kibírjuk. Még.

Mindent másképp csinálok amit anyám (édesapám 7 éves koromban meghalt, imádtam).

Anyám utána kitartott volt, állandó fodrász és szépítkezés, házimnka nudli, főzés-sütés a mai napig nem tud. Állandóan pasik tartották el nagyjából.

Én mai napig rosszul vagyok az ilyen nőktől.

Én megtanultam normálisan sütni-főzni, mindig van meleg ebéd és normális kaja itthon, mindig meg próbálom érteni a gyerekeimet (bár még 2,5 éves és 10 hónapos). Olyan helyre viszem őket, ahol jól érzik magukat , persze mértékkel, de megadni nekik mindent, ami úgy általában normális.

Néha azért fenyítem őket, de különbség van a sarokba állítás és a "csomókban tépi ki a haját az embernek anyu" között.

Szóval úgy mindent másképp csinálok és fogok a jövőben is!!!

30/N

Ha véletlenül lenne gyerekem akkor

- minden vasárnap lenne meleg ebéd (a többi nap is, csak akkor mehetnének menzára, hétköznap több napra főznék.)

- reggelit 14 éves korukig készítenék.

- átadnám nekik a nagymamám tudását (hímzés, varrás, gyógynövények hatásai, főzés - a fiúknak hímezni nem szükséges.)

Nem hordanám le a lányom fűnek fának, csak mert nem tudom elviselni, hogy családot alapít, és kirepül a fészekből.

És 9 hónapnyi zsörtölődés után nem játszanám a best of nagyit.

Vannak dolgok

-ha vmihez nem ért, vagy nem szereti a suliban (és nem érettségi tárgy kb.), nem fogom megkövetelni tőlük az ötöst meg lelustadisznózni őket, ha hármast hoznak haza

-igyekeznék nem kivételezni a gyerekek közöütt, legalábbis olyan nyilvánvaló és durva módon, mint a szüleim

-nem lennék annyira tisztaságmániás sem, és nem zavarna, ha nem úgy néz ki a szobájuk, mint egy múzeum

-történjen bármi, kezet nem emelnék rájuk... ( :(...)

-ha úgy érzi jól magát, ahogy van, csak a legvégső/nagyon durva esetben szólnék bele az öltözködésébe és a külalakjába... persze a véleményemet elmondanám, de tiltani vmit csak indokolt esetben... illetve a "nézd már mennyit híztál megint, te kövér disznó"-féle megjegyzésektől tartózkodnék

-ha látom rajta, hogy vmi bántja, nem azonnal hisztinek fognám be, hanem elbeszélgetnék vele, vagy ne adj isten pszichológushoz küldeném

-csak olyan baráttól tiltanám, aki tényleg balhés (mondjuk bűnöző vagy nagyon erkölcstelen... pl. az, hogy vki 12-14 évesen cigizik, az szomorú dolog, de nem jön abból rögtön az, hogy a lehető legrosszabb társaság)

-önállóságra szoktatnám, és módjával, normális határidővel elengedném a barátaival bulizni, és nem mennék érte kocsival, ha a háztól két sarokra van 15-16 éves korában (jó környéken, kivilágított úton)

-amit ő ajándékba kap bárkitől, azt nem venném el szólás nélkül, hogy továbbadjam vki másnak, mert "jajj, holnap van XYka szülinapja, és nem vettem még semmit" (még ha apróságról van szó, mondjuk egy tábla csokiról vagy egy plüssmaciról, akkor sem)

kb. ennyi...

Nem, nem vagy egyedül. Viszont egyszer észreveheted majd azt, hogy hoppá, mégis azt csinálom amit nem akartam ?

Figyelni kell nagyon, mert egy idő után, ha az ember hajlamos, és megfeledkezik magáról, akkor elmaradnak ezek a dolgok. Figyelni kell !

Megfogadtam, hogy a gyerekem szülei nem fognak bagózni, inni. Nem viszik el a pénzt és időt ezek a dolgok a családtól.

Hogy otthon maradok vele 3 évet vagy amennyit módomban áll. Hogy rengeteget fogok vele beszélgetni, törődni.

Nem csak az a fontos a gyereknek, hogy meg legyen főzve és ki legyen mosva.

Sok közös programunk, élményünk lesz.

Hogy biztosítom őket arról, hogy velem bármit megbeszélhetnek.

Hogy nem a nagyszülőknek "kell" majd a fiúzásról beszélgetnie az unokával, meg hogy milyen a barátja, hogy vannak....stb.

Hogy nem a keresztanyja fogja megvenni a lányom első melltartóját....stb.

Nem fogom hagyni, hogy elmenjenek az évek mellettünk úgy, hogy alig csináltunk valamit közösen.

És nem leszek akaratgyenge szenvedélybeteg, SOHA.