Válunk, és a feleségem ragaszkodik hozzá, hogy kéthetente egy hétvégét láthassam a 3 éves kislányomat, mivel győzhetném meg, hogy azon kívül, hogy nyilván nekem ez nagy rűgás, a gyereknek is árt vele?

"ez a Ti történetetek"

AZ a baj, hogy EZEK az apukák is ugyan úgy adják elő magukat másoknak, mintha a gyerek érdekeit tartanák szem előtt, és mintha anyuka lenne a gonosz.

Szóval ha a kérdezőnek TÉNYLEG számít a gyerek, akkor szépen kivárja, míg csillapodnak a kedélyek, bizonyítja, hogy megbízható, és majd akkor lehet elkezdeni kialakítani egy másik láthatási rendet.

Ha normális a viszony, akkor anyukának is könnyebbség lesz, ha apuka a hivatalos láthatáson kívül is besegít. De ehhez idő kell, nem lehet ráerőltetni a másikra, mert akkor nagyon elmérgesedhet az egész.

Ezért mondom, hogy ehhez kell a beszélőviszony, engem igazán nem zavar, ha ott van. Legyen is, az ő gyereke is, ő az apja, attól, hogy mi elváltunk, a gyereknek még ketten vagyunk. Ez az én felfogásom.

Egyszerűen szól előtte, bejelenti,hogy jön és kész. Felőlem órákat is maradhat, vagy el is mehet a gyerekkel, ha az ő házukban jobban érzi magát.

Na de ha nem hisszük el a kérdezőnek, hogy ő normális, akkor minek válaszolunk a kérdésére? Nem ismerjük, abból kell kiindulnunk, amit ő elmondott.

Ha a helyében lennék, bár én nő vagyok, engem nyilván jobban megértene mindenki, ha küzdenék a gyerekemért és kb. mindenki azt tanácsolná, hogy állítsak be folyamatosan, de én kérném a bíróságon a közös felügyeletet. Sosem lehet tudni, hogy van-e esélye, de ha van, akkor megéri megpróbálni.

Honnan veszed, hogy nincs? :D

Én egy szóval nem mondtam. És nem, hogy a fenébe zavarna? Másrészről, ha engem zavar, nem érdekel, túl tudok lépni a saját problémáimon, mivel a gyerekem az első.

Meg mondom, ha annyira zavarna, akkor vigye el a gyereket addig, hogy ne az én házamban legyenek.

"Na de ha nem hisszük el a kérdezőnek, hogy ő normális,"

Ha ilyesmit kérdeznie kell, az már feltételez egy bizonyos fajta hozzáállást...

Meg a kérdéséből kizárólag az anyuka szempontjai vannak kifelejtve... Holott az Ő élete lesz sokkal bonyolultabb.

Számomra mindössze annyit jelent,hogy egy kétségbeesett apa, aki többet akarja látni a kislányát és ehhez kér segítséget.

Nem tudom ti mit képzeltetek bele, de semmi egyebet nem mondott és nem is utalt rá, hogy ő rosszabb lenne, mint amilyennek beállítja magát.

Ha most dióhéjban leírom amit itt már 4 oldalon keresztül szentül hisznek a nők, akkor az így fest: Mi, mint anyák jogunk van elválasztani a gyereket az apjától, mert az úgyis kicsesz majd a gyerekemmel és nem hagy engem új életet kezdeni. Egyáltalán nincs igazatok, a kérdező nem hirtelen akart betoppanni, hanem sűrűbben szeretné látni, és valóban milyen szemét apa lehet ő, ha nem fogja fel, hogy anyuka jövőjét korlátozza abban, hogy hiányzik a gyereke. Ilyenkor szégyellem hogy nő vagyok, hogy írhattok ilyet, hogy azért k*csög az apja mert nem bírja elfogadni hogy csak kéthetente látja majd a gyereket? Ja bocs, hogy nektek akkor is igazatok van :D Csak ti egyedül nevelhetitek, az új pasival, ő nem mutathatja majd be a barátnőjének, és nehogy már felboruljon a rend, csak kéthetente találkozhatnak. Kommunikáció lenne a kulcsa a NORMÁLIS láthatásnak, de ti arra sem vagytok hajlandóak hogy ezt megtegyétek, elvégre az is felborítja a mesés új életeteket. Visszakapjátok ezt még az élettől és a gyerekeitektől is. Az ilyen kaliberű nőkről csak egy szó jut eszembe, de azt sajnos a moderálás miatt nem írhatom ide, de nem tetszene nektek az biztos. Talán ideje lenne elgondolkodni.... jaaa, az is felborítja mindennapjaitok mesés új oldalát

(a tényleg direkt zaklató apukákra nyilván nem vonatkozott ez az iromány, mert az teljesen más kategória)