Ma közlöm hogy elköltözöm, végleg. Adjatok erőt!? (LENT)

Röviden a helyzet:

Gyereket akart tőlem, terhes lettem. Onnantól nem feküdt le velem és csúnyán bánt, beszélt velem. A terhességem pokol volt, a kicsikém születése után elhagytam majd 1 éves korában úgy döntöttünk megpróbáljuk. (nem is tudom mit vártam). 2 hónap se telt bele, nem lett jobb. Ismét nem akart lefeküdni velem. Az elején és most is ez volt az oka, hogy elhidegültünk egymástól. Bárhogy közeledtem, kifogásokat keresett. Az anyjához hasonlított, miért nem vagyok, olyan. Szeretgetett de mint nőhöz, nem nyúlt hozzám. 10 hónapja mondtam először, szex nélkül nem lehet együtt élni, előbb-utóbb megeszi a kapcsolatot a szex hiánya. Ő szexcentrikus egyébként. Volt hogy a kezemet is eltolta hogy ne érjek hozzá, mindig kifogásokat keresett, miért nem akar szexelni. Ez 7 hónapja volt utoljára, azóta hozzá se értem, nem kezdeményeztem. De ő sem! Többször ültem le vele beszélni hogy nem jó ez így változtasson, de eröltetni nem lehet, ha nem akarja! Már ölelés, puszi sincs köztünk 7 hónapja. Elegem lett, 2 hete közöltem hogy max 1 hónap múlva eljövünk. 2 napig sírdogált, de ennyi. Azóta megrázta magát. Bár a bunkó stílusából kicsit visszavett. Azóta egyszer vettem a bátorságot és kértem este, bújjon hozzám, jól esne. Az volt a válasz: nem tudok úgy elaludni. Azóta nem is alszom mellette.

Ma szeretném neki megmondani hogy nem várok tovább, szeretet nélkül nem tudok élni, egészséges ember vagyok, szeretetre, szexre vágyom egy férfitól akivel együtt élek.

1 hét múlva már a lakásomban szeretnék lakni. Szerencsére úgy néz ki találtam munkát is, nem kell a 25000 gyes-ből nyomorognunk majd. Ezért sem mertem eljönni tőle eddig.

Szorítsatok!!!

hogy mondjam el neki? Izgulok!