Szerintetek normális az, hogy a párom minden nap munka után az öccsével füvezget kb. fél-1 órát, mi meg itthon várjuk a 2 éves kislányával. El akarjuk hagyni, bár szeret minket nagyon. Jól teszem?

Figyelj! Véleményem szerint, nagyon felelőtlen voltál, hogy ilyen pasinak szültél gyereket. Azt írod, hogy szeretitek egymást. Ne haragudj, de a szerelem nem itt kezdődik. Én a szerelmem és a gyerekem érdekében igenis leszoknék a drogokról (ha drogoznék), mert tényleg ők az elsők. Az, hogy a párom boldognak lássam.

Végül is mi lenne, ha te is füveznél? Azt elfogadná,benne lenne, hogy együtt szálltok el?Benne lenne, hogy a gyereketek beteg is lehetne a drogos szülei miatt?

Vagy neked az tilos? Csak neki lehetnek feszült napjai?

Nekem sose kellene olyan pasi, aki füvezik, ha annyira gyenge, hogy ebbe menekül, akkor egy felelőtlen ember.

Neked voltaképp akkor nem is az a bajod, hogy a pasid, a gyereked apja füvezik és ilyen példa mellett nő fel a lányod, hanem az, hogy munka után nem rohan haza egyből?

Így már nem látom be, hogy ezért el kellene hagyni. Az én férjem is eljár focizni, pókerezni, nem zavar, sosem tiltom, ha minden nap megy se.

De ha ilyen példát mutatna a gyerekeinknek, mint a te párod, akkor bizony repülne.

A te értékrendeddel sincs minden rendben, ha csak annyi kifogásolnivalót találsz ebben az egészben, hogy nem hozzátok rohan egyből munka után, holott ha azt nézzük, fél-1 óra nem olyan vészes. Csak hát ahogyan tölti...szomorú, hogy ez neked belefér.

Az én párom is olyan, mint az egyik hozzászóló: hazaesik melóból, fél-háromnegyed óra kell neki a gép előtt, kajával a kezében, mire képes rám figyelni és átállni otthoni üzemmódba.

Ha meló után egy sörre beugrana a haverokkal, nem zavarna. De azt nem hagynám, hogy füvezzen, vagy más, illegális élvezeti szerekhez nyúljon. Gyereket nevelő, felnőtt ember, egy családapa, akinek jó példát kellene mutatnia a gyerekének, és felelősséget vállalnia a családjáért és ezzel együtt a saját egészségéért.

Én a helyedben dobnám és hazamennék a szüleimhez. Ha fontosabb neki a fű, mint a családja (ezt is írták előttem), akkor nem érdemli meg a családot.

(Mellesleg, ha állítólagosan le is szokik a fűről, vannak terhességi teszthez hasonlító vizelettesztek kifejezetten ellenőrzési a célra. Bátyámnál kellett használni, az kimutatja, hogy szívja-e még. Szemét húzás, de... a cél szentesíti az eszközt...)

Kedves kérdező, én voltam az eredeti "otthoni üzemmódos", meg aki előtte rákérdezett a sörözésre - pont azért, hogy megmutassam, azért kaptál itt annyira egyöntetű véleményeket, mert a témába belekeverted az illegális élvezeti szer másik témáját... holott ez valójában kettő, teljesen különálló kérdés.

Most, hogy ez így másoknak is nyilvánvalóvá vált, nézzük őszintén a kérdésed valódi lényegét... szóval, amit éleírsz, az az "izolációs szindróma kezdeti szakasza" - népszerű nevén GYES-betegség, nu:) A történet az én értelmezésemben arról szól, hogy ott vagy 300 km-re a szüleidtől és feltehetően a barátaid, ismerőseid, rokonaid zömétől is, arra kényszerülve, hogy a hét 7 napjának 24 órájában CSAK és KIZÁRÓLAG anya legyél... ebből következően számodra a párod hazaérkezte minden nap valami olyasmi lehet, mint amikor a kisgyerek dec 24-én este várja, hogy végre megszólaljon az a csengettyű, szólaljon már meg az a csengettyű... és ahogy nem szólal meg, válsz egyre frusztráltabbá... így lesz egy egyébként teljesen normális jelenség - hogy egy apa az nem CSAK ÉS KIZÁRÓLAG apa, hanem emellett persze kollega is meg rokon is, meg barát is, meg gyerek is valakik számára - idegesítővé, és egy olyan történet esetleg válóokká, amivel minden myomi krimi is befejeződik, annyira hétköznapi: hpogy a meló után az emberek még beülnek valahova kicsit ellazulni, nem hazaárasztják a családba a külvilág összes gondját és mocskát...

Szóval ez a fajta feszkód egyébként magától is csökkenni fog, ha te is kiszabadulsz a 4 fal közül, és már nem csak a nap legfőbb programja, hogy a párodat VÁRD. De addigis továbbra is a kompromisszumot javasolnám, te fogadd el, hogy a párod általában meló után még lazít egy kicsit, csak cserébe várd el, hogy néha viszont pont azért sprinteljen haza, hogy te is el tudj menni lazítani kicsit... gondolom, vannak azért már neked is ismerőseid ott, ahol élsz, és hidd el, ha elmennél te is hetente néhány órára lazulni, pár órában nem anya lenni, hanem nő, aki a barátnőivel pletyizik egy koktél mellett vagy sétálgat és kirakatot néz, vagy úszik egyet az uszodában vagy akármi, attól összességében nem rosszabb anya lennél, hanem jobb anya, aki kiviszi a feszkót a családból és nem növeli.

(mindig leszólják a GYES-frusztráltakat, de ezen nézz át... az ilyesfajta négy fal között csak a gyerekkel izoláció teljesen emberidegen, abnormális, és csak az elmúlt évtizedek sajátja... előtte az emberiség teljes történetében mindig voltak mások is az anya és gyermeke körül, a horda, a faluközösség, a nagycsalád, stb)

A másik vonalról, a fűről meg nyilván megvan a saját toleránsabb vagy elutasítóbb véleményed...

A fű csak az egyik probléma, ami semmilyen toleranciát nem érdemel 2 éves gyermek mellett.

Egy másik probléma, ha a párod 5 év után azt mondja, unalmas vagy. Mi lesz itt még a következő 50 évben, ha már most nem vagytok egymásnak társaság?

Újabb probléma, ha önző módon ő minden nap kikapcsolódik, de az nem jut eszébe, hogy pl. ma sietek haza a kislányomhoz és a feleségemet "elzavarom" egy kicsit lazulni, barátnőzni, fodrászhoz... ami a feleségnek kikapcsolódás.

Szerintem sokkal mélyebb problémák vannak a háttérben.

Egy nő szülés után legfőképp anya lesz és vannak férfiak, akik csak biológiailag lesznek apukák, az agyuk nem vált át.

Én leülnék apukával beszélgetni 1x, hogy nincs fű, minden hét x napja apuka pihenő napja, x napja anyukájé és a többi a családé együtt.

Ha erre hebeg - habog, nem kap észbe, azonnal költöznék, mert itt nem az anyuka, hanem a 2 éves pici lány számít. A jelenlegi helyzet pedig nem normális (befüvezve hazaérő apuka leül játszani a gyerekkel??? A közelébe sem engedném!!!)

Nekem azon akadt meg a szemem, hogy a szeretetet szavakban méred? "szépeket mond és becézget"

Ja, választási kampányban is szépeket mondanak a politikusok, aztán rendre jön a feketeleves utána.

Ennyi erővel én is becézgethetlek meg mondhatok szépeket, attól még nem lesznek érzelmeim feléd.

Attól, hogy valaki alkoholista, a borral még nincs baj. Ugyanígy, ha

fű-függő, akkor a függőséggel van a baj, nem a fűvel. Szoktam alkalmanként füvezni,

és őszintén mondom, hitetetlen jókat tudok elmélkedni, beszélgetni, rácsodálkozni, ráeszmélni,

megörülni, stb dolgoknak. Más kontextusba helyez bizonyos kérdéseket, döbbenetes felismeréseim vannak

időnként betépve. De tudom, legalábbis úgy érzem tudom, hol van mindennek a határa. Ismerem a füvet, annak

hatásait már több, mint 10 éve. Ahogy munka, vagy vezetés közben nem sörözök, nyilván nem is szívok olyankor.

Különleges alkalmakra tartogatom.... úgy érzem sok-sok éve sikeresen összeegyeztetem a munkát, családot, barátokat, sportot, és időnként még egy jó joint-ra is van idő... minden a mértéken múlik.

Ha az én közelemben élne olyan család, ahol pici gyerek mellett egyik szülő naponta "teker", jelenteném a gyámügynek és bíznék benne, hogy amíg nem jön helyre a "tekerős" szülő esze, nem adják vissza a gyereket.

Megdöbbentő, hogy vannak ilyen családok... és anyuka elfogadja...