Ki hogy viselte illetve vészelte át, amikor a férje x év után elhagyta őt és a gyerekeit egy másikért? A gyerekek hogy viselték?

Sorry, feleségét és három gyereketé hagyta ott egy 16 évvel fiatalabb lányért.

Feleségével már tervezték a negyedik gyermeket.

Aztán szerelmes lett.

Először is: én az egyik gyerek vagyok.

Apám 10 éve ment el, velünk azóta is tartja a kapcsolatot, de már egy másik nővel él elég messze. Az egészben a legszörnyűbb, hogy mi gyerek fejjel semmit nem vettünk észre egészen addig amíg nem közölték a tényeket.

Mikor elment, anyám teljesen öszeroppant, hosszú évekbe rengeteg gyógyszerbe, és pszichológussal töltött órákba telt, hogy nagyjából rendbejöjjön, de sosem lesz ugyanaz mint volt. Öngyilkossághoz is közel állt eleinte, szerencsére odáig nem jutottunk el.

Testvérem akkor alig 8 éves volt, még nem értette mi történik körülötte, ezért aránylag gyorsan kilábalt belőle, de az első évben minden este sírva aludt el.

Én egészen jól viseltem szerencsére (amolyan férfi a házban helyzetbe kerültem, ami 14 évesen nem jó dolog).

Apám mostanra még minket szid, hogy nem akarunk találkozni az új barátnőjével, részéről az a tény hogy ez már nem az a nő akiért elment elég kellene legyen. Úgy havonta találkozunk apámmal, meg ünnepeken, mindent megtesz amit kérünk, anyagilag is támogat minket, ezért gondolom egy szavam sem lehetne, de amit tett az maradandó nyomot hagyott.

A családom apám felőli része kénytelen volt elfogadni hogy már nincs velünk, azóta minden születésnapra, bulikra a nővel érkezik, mi csak az ünnepekre megyünk amikor az nincs ott. Az anyám felőli ág egyszerűen csak utálja őt ezért. Szüleim barátai igazából úgy tűnik választottak közülük, lényegében kimondatlanul megfelezték őket.

Nem tudom miért kérdezted ezt, de azt elmondhatom hogy ilyet tenni a szememben nagyobb vétség akárminél. Ez rosszabb, mintha megölt volna minket, mert így saját levünkben főve szenvedünk.

Most 11 évvel később már nem foglalkozunk a dologgal, de amikor előkerül a neve még ugyanazok az érzések jelennek meg.

Bocsánat hogy ilyen hosszúra sikeredett a válasz, érzékeny téma :)

20 év házasság és a nagyobb gyerekünk halála után lépett le az én párom egy 23 évvel fiatalabb nővel.

A kisebb gyerekkel semmit se törődött,amint megszülettek az új kapcsolatában a gyerekei,azok mindent megkaptak,amit az én fiamnak ígért (apróságok) abból semmi se lett.

A fiam komoly lelki sérülést szenvedett emiatt.

Azt,hogy engem olyan körülmények között elhagyott,már feldolgoztam úgy-ahogy,de ami sebet a gyerek lelkén ejtett,azt sose tudom megbocsájtani!

Férfi vagyok (a nevemből is látszik), és nem hagytam el a feleségemet, viszont a családomban előfordult ilyen eset,ezért tapasztalatból is beszélek.

Mindenekelőtt a válaszok a kérdésre:

1: Hogy ki hogyan vészeli át, ha elhagyják, elsősorban attól függ, hogy az illető szembe tud-e (és akar-e) nézni az IGAZI okokkal. Az, hogy "otthagyott egy másikért", csak önámítás, és a világnak szóló magyarázat; a valóság ennél mindig sokkal mélyebben van.

2: A gyerekek mindenképpen megsínylik, szinte egész életre szólóan, a fiúk különösen, a lányok általában kevésbé. Ezen sokat segíthet, ha az anya nem beszél gyűlölettel az apáról, és ha az apa később is szoros kapcsolatot tart a gyerekekkel.

És most nézzünk a dolog mélyére.

A válások döntő többségét a nő kezdeményezi, már csak gazdasági megfontolásból is: övé marad(nak) a gyerek(ek), a lakás, ő kapja a gyerektartást. Egy épeszű férfinak nagyon komoly oka kell hogy legyen, hogy elhagyja a gyerekeit egy másik nőért, és újra kezdje az életét nem kis anyagi teherrel a vállán. Ezt pusztán fellángolásból, a szex kedvéért nem teszi meg. (Vagy ha mégis, akkor a hölgy eleve rosszul választott férjet!). Ha tehát mégis megteszi, akkor annak komoly oka van, amiben a feleség is vastagon hibás. Sorolhatnám, mi minden lehet a háttérben, a hanyagul vezetett háztartástól az elviselhetetlenné váló állandó zsörtölődésen át a közös célok hiánya okozta kilátástalanságig.

Az elhagyott nő (anya) csak akkor tudja a legkevesebb sérüléssel átvészelni a történteket, és mielőbb túltenni magát rajta, ha ŐSZINTÉN feltárja magában az okokat, akár pszichiáter segítségével. Az önsajnálat, a másik pocskondiázása csak "felületi kezelés", és sehová sem vezet. Ráadásul fennáll a veszély, hogy egy későbbi kapcsolatban elköveti ugyanazokat a hibákat, amiért a férj elhagyta, és akkor már bizony sem a gyerekek, sem a világ előtt nem lehet a másikat hibáztatni.

Amit viszont nem szabad megtenni: a kutyaharapást szőrével módszert. Nem szabad másik kapcsolatba menekülni, vagy ha mégis, akkor mindent el kell követni, hogy a gyerekek arról semmit ne tudjanak, vagy legalábbis minél kevesebbet. A szexet pedig mindenképpen "munkaidőre" kell időzíteni; az az anya, aki emiatt akár csak egyszer is nem tölti otthon az éjszakát a gyerekeivel, az jóvátehetetlen hibát követ el.

Én is a gyerek vagyok. 5 éves voltam, mikor apám lelépett, addigra már rengetegszer megcsalta anyukámat. Állandóan ment előtte az üvöltözés, veszekedés, emlékszem rájuk a mai napig, pedig 21 vagyok. Anyut 3 gyerekkel hagyta ott (2 anyu előző házasságából, én voltam a közös gyerek). Nem fizetett gyerektartást, nem látogatott, évekkel később én próbáltam nyitni felé és helyrehozni a kapcsolatunkat, de adósságokba keveredett, és most rajtam akar spórolni már megint. Nem hajlandó gyerektartást fizetni. Tavaly májusban üvöltözött velem, hogy takarodjak dolgozni, ő tovább nem segít, dögöljek meg, ő miattam fog meghalni, rámcsapta az ajtót, attól féltem, megüt...

Ezután még 2 hónapig utalt pénzt, aztán nem. Bepereltem, nyeretem, letiltották a kártyájáról a fizetésének 20%-át. (még nappali tagozaton tanulok, így jár a pénz). Most ő perelt be, hogy szüntessék be a gyerektartás fizetését, mert nem tartom vele a kapcsolatot, és így nem biztos benne, hogy járok suliba... Nevetséges. Egy féregnek tartom. Most a 4. feleségével él (anyagi okokból vette el a buta nőt, akit csal a háta mögött) és magához vette a beteg anyját a nyugdíja miatt.

Nagyon megviselt anno a válásuk, sajnos apás voltam. Sokszor kérdeztem, mikor jön már haza... Érezhető a hatása a mai napig, mert nem volt előttem egészséges férfi minta, és időnként nagyon rossz férfiakat fogtam ki a párkapcsolat terén épp emiatt...

Kedves kérdező!

Nem tudom,hogy Te hogy vagy vele,de nekem Nagyfater válasza nagyon tetszett és nagyrészt igaza van.

Én is olyan helyzetben vagyok,mint Te 11 év házasság után egy 2éves gyerekkel.

#18-nak:

A világért sem akarok elhamarkodottan, a részletek ismerete nélkül ítélkezni, de a te eseted is azt bizonyítja, hogy kettőn áll a vásár. Anyukádnak a MÁSODIK házassága végződött szerencsétlenül, és ennek nagyrészt az lehet a magyarázata, hogy nem igazán tanult a korábbi kudarcból...