Igaz, hogy a szülők miatt nagyon sok házasság megy tönkre?

köszönöm a válaszod.

ahogy "anyám mondta szült 5 gyereket" igaz 3 pasitól ezért neki az életbe nemkell dolgoznia.

sok ismerős feleségében is ugyanezt látom.

mi másért akarna annyi nő férjhez menni ha nem a pénzért?

Nálunk is lehet ez történt volna, ha nem anyós fegyverével ütöttem volna vissza. Eleinte én is veszekedtem a férjemmel, 90%-ban anyós miatt, aztán megokosodtam. Többet nem velekezdtem veszekedni, hanem a problémás kérdéseket megkértem, tisztázza az anyjával. Azóta mi nem veszekszünk, anyós is lecsillapodott, már nem mer beleszólni dolgokba és nem mer engem sem szapulni a férjemnek, mert ő húzza a rövidebbet :).

A 3. válaszolót tisztelem. Helyes döntés volt.

A kérdés nem egyszerű, ha figyelmesen végigolvasol, hasznos dolgokra derülhet fény.

A probléma általános társadalmi jellegű, és lehet, hogy sok "szabályt" kell áthágnod. Azért tettem idézőjelbe a szabályt, mert ezek a szabályok nem a szívedből eredő tanácsok, hanem más emberek elvárásai.

A bennünk (sok más mellett) mélyen eredő állati ösztönök vezérlik a nőkben a gyermekvállalás ösztönét, a férfiakban pedig az úgynevezett "alfa-hím" önképet, és a gének szórásának ösztönét. Az emberi létet az különbözteti meg az állatitól (legalábbis ha nem süllyedünk a diszkóban összeverekedő hímek és a gyermeküket egyedül felnevelni akaró menedzsercicák szintjére), hogy uralkodunk az ösztöneinken. Ez a férfinál a poligámia leküzdését, a nőnél a mindenáron való anyává válás ösztönének leküzdését jelenti. A mai szexuálisan túlingerelt világban a férfiakra is igen komoly küzdelem vár, és sajnos a nők is tévesen hiszik, hogy ők egyedül mindent meg tudnak majd adni a kedvenc gyermeküknek. Egy gyermek, mint önálló emberi lény érdeke, hogy ne az anyja örömének céljából, vagy az apja felelőtlensége miatt, hanem a saját boldog életének beteljesítésére szülessen a világra. Ehhez pedig elkerülhetetlen, hogy két, egészséges pszichikumú ember nevelje fel, hogy mindkét fél készségeit el tudja sajátítani, és pozitív példát lásson (melybe beletartozik a szülők vitája, és kompromisszumai is).

Mindezt azért írtam le, mert neked is segít annak megítélésében, hogy jól választottál-e párt, és abban is, hogy önmagadat is kritikus szemmel vizsgáld.

Az állatvilágban ma is mindennapos az úgynevezett "elmarás" jelensége. Az oroszlán, ha úgy látja, hogy a kölyke alkalmas az életre, elmarja magától. Ekkor egyértelműen megszakad a szülő-gyermek kapcsolat.

Az emberek társadalmában, amikor sok nő egyedül neveli a fiacskáját, súlyos tévhitként él több probléma. Például, hogy majd a fiacska gondoskodik az anyukáról, vagy hogy az anyuka feladata a párválasztás a fiacskájának, vagy akár az is, hogy igazán csak az anyuka tud gondoskodni a gyermekéről. Súlyosabb esetekben az anya olyan dolgokat is megenged magának, mint ami a 3. hozzászólásban olvasható, mely egyértelműen sérült anyai lelkiállapotot tükröz, de olyan is előfordult már, hogy az anya szexuális együttlétre is kényszerítette a fiát magával.

Az a felnőtt, aki vagy autodidakta módon, vagy a szülői házból, de kellő mértékben önállóságra nevelést kapott, nem hagyja, hogy a szülei a helyes mértéknél jobban beleszóljanak az életébe, még akkor sem, ha ez esetleg a szüleivel való kapcsolat súlyos megromlásához vezet.

Sajnos az ilyen minőségi neveltetés ma ritka, sok szülő kisebb-nagyobb mértékben túlzásba viszi a fiatalok életébe való beleszólást. Pedig a sikerélmények között meghatározó a kudarc megélése, feldolgozása, és a kudarc útján történő tapasztalatszerzés is. Az egészséges szülői viselkedésben benne kell hogy legyen a gyermek hibázásának engedése is.

A helyzetet tetézheti, ha a párod az anyuka értékítéletétől jelentősen függ, vagy fél tőle. Ilyenkor elég lehet egy kis "sértődés" az anyuka részéről, mely nem más, mint érzelmi zsarolás a saját céljainak az elérésére. Fontos megerősítened a párod az események anyukától független, egyetemes megítélésére. Ezt nem nehéz előcsalogatni, az egyetemes igazságérzet ugyanis minden emberben benne van. Ezért haragszunk a politikusainkra is egyhangúan, amikor például utcaneveket nevezgetnek át az ország súlyosabb problémáinak megoldása helyett.

Meg kell vizsgálnod, hogy rendelkezik-e a kellő önállósággal a párod. Ha nem, két lehetőség áll előtted: mivel ő férfi, racionális érvekkel formálhatod őt önállóságra, és a saját életének a teljes kialakítására, de ez személytől függően komoly feladat is lehet, vagy lezárod a kapcsolatod vele.

Ha úgy döntesz, hogy segítesz neki, szem előtt kell tartanod, hogy lehet, hogy neki is kényelmes bizonyos szempontból a függőség. Nem teljesen felhőtlen gyerekkor után erős vágy dolgozhat a férfiban a biztonságra, ekkor lehet, hogy bizonyos területeken magasabb szintű gondoskodást kell nyújtanod, miközben más területeken pedig önálló döntési helyzetbe kell hoznod őt, hogy sikerélmény párosulhasson az egyedül meghozott döntéseihez.

A leírt dolgok, mint látod nem egyszerűek. Nagyon erősnek kell lenned, hogy mindig helyesen tudj dönteni. Ne piszkáld a párod, ne hagyd magad a szituációktól felbosszantani, és ne követelőzz. Tanítsd meg őt szilárdan, és tisztelettudóan elutasítani az anyukát, ezzel egy időben pedig erősítsd meg benne, ha helyesen cselekedett, de gondoskodóan figyelmeztesd is, ha tiszteletlen volt. Ha úgy érzed, igazán szereted őt, meg fogsz tudni küzdeni a problémákkal. Higgadt erővel, szilárd értékrenddel, és sok-sok szeretettel válj biztos ponttá az életében, és be fog következni az a pillanat amit a Biblia is említ: "Elhagyja szüleit, és ketten egy testté válnak."

Kívánok sok sikert Neked, és egy bölcsesség zárszóként:

"Az igazi szabadságot az egyedül meghozott döntéseink adják."