Akik voltak mar megcsalva, es vegul megbocsatottak, el tudtatok felejteni azt a banatot?

Nagyon le fognak pontozni, de aki ilyent mond egy másik emberre, hogy jelentéktelen a számára, de azért megcsalja vele a feleségét, annak az embernek a felesége sem jelent semmit. Nincs rá garancia, hogy nem jön még egy (meg még egy), aki szintén jelentéktelen számára.

Ha nálatok valami csoda folytán ez egyszeri botlás volt, akkor a fájdalom az idő múlásával enyhülni fog. Egyre kevesebbszer gondolsz majd rá, de az a kis rossz érzés azért megmarad.

Engem csalt már meg a vőlegényem, megbocsátottam. Majd 1 év után szakítottam, mert úgy gondoltam, nem élet ez így tovább. A lelkem is fájt, már ha van ilyen. Idegbeteg lettem az állandó fájdalomtól, gyanakvástól. Nem tudtam elfelejteni. Esküvő előtt lett lefújva.

Ma is úgy gondolom, hogy ez volt a legjobb döntés, bármennyire is könyörgött meg mondta, hogy nem fordul elő többet. Egyébként előfordult, csak nem tudta, hogy én megtudtam. Nincs garancia.

Engem két éve csalt meg a párom, hasonló körülmények között, mint téged. Meg tudtam bocsátani, és már nem fáj a dolog, pontosabban kicsit igen, de nagyon ritkán jut eszembe. Azóta a párom sokat változott, komolyodott, érzem, hogy fontos vagyok neki és mindenben támogat (a napokban mondtam, hogy ki szeretnék költözni az usába jövőre, és csak annyit kérdezett, hogy hogy tudjuk majd kivinni a cicát :) ).

A megoldás szerintem az, hogy előre nézel és nem hátra. Bárkivel megtörténhet, hogy megbotlik, ha egyszeri botlás, akkor igyekezz ne csak megbocsátani, hanem amennyire lehet, elfelejteni.

"akkor aznap este ismerte meg" -jaaa.Akkor az egy ürítés volt. Ronda dolog, pocsék.A sexualitást lesüllyeszteni a székletürítés szintjére. Bűn. De inkább meg lehet bocsátani, mintha egy szerelem lett volna, és az nem is múlt volna el. Ezt biztos szégyelli. Jó hogy megbocsátottál.

Persze ugyanolyan nem lesz mint előtte, de ha belegondolunk "nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba"

-minden nap, helyzet más és más. És az nem hasznos állandóan méricskélni, hasonlítgatni: ilyen volt most meg olyan stb. Most milyen, az a lényeg. Rosszabb? lehet..

- most mitől legyen jó ami történik, arra koncentráljatok.

Szerintem nincs olyan ember aki ne felejtené el...

Ha nem megy akkor csald vissza és utána közöld vele hogy te is megtetted de csak őmiatta,aztán vagy szétválnak útjaitok vagy lesz egy más számára kinyitott házasságotok!

Én a férjednek levágtam volna a péniszét!!!!

ma 00:06:

Hát már megbocsáss, de neked az életed ezek után csak szívás lesz. Vegyed már észre, hogy a férfiak alapvetően nem változnak. Nincsen olyan, hogy megkomolyodik, csak élethelyzetek vannak. Csak egy példa, haveri körben egy 60 éves férfi is ugyanúgy tud hülyülni, mint egy 20 éves. Komolytalanságra fogni a megcsalást? A férfiak szemszögéből egy fajta önmegtartóztatás a nem megcsalás, mert poligámiára vagyunk kódolva, de normális férfi nem csalja meg a nőjét, mert az agya uralkodni tud az ösztönein. És még az is fontos, hogy a férfiaknál nem egy pillanat döntése a megcsalás, hiszen fel kell szedni hozzá egy nőt, tehát véletlenek ki vannak zárva. Tehát ha megcsalt, akkor újra meg fog csalni, legfeljebb nem tudsz róla. Persze ha illúziókban akarsz élni, akkor hajrá, csak vigyázz, hogy óvatosan nyiss ajtót, nehogy újra lebuktasd :-)

#9 –es ezt nekem írod??? Igen , az életem egy „szívás”. Kihasználnak, lehülyéznek rendre (itt is mindjárt jönnek a pontozógépnénik, és lepontoznak:))).

De mégis, azt mondom, megbocsátani JÓ. Nem mondtam, hogy véletlen, komolytalanság. Azt mondtam, hogy egy lélektelen ürítés volt. És tanulhatott belőle. Bár ezt nem tudjuk itt pontosan a Kérdező szomorú rövid írásából, de ha szellemi utat (is) jár, nem csak él bele a vakvilágba, akkor tanult belőle. Ha egy férfi az önmegtartóztatásban nem tud fejlődni…az baj. Az nagy baj. Ha 30, 40 évesen is olyan, mint 15-20 évesen, akkor azt jelenti, leállt. Sok ilyen van, reméljük, a Kérdező társa nem ilyen. Sok, sok ember rohangál, hogy [testi] vágyait betöltse. De vannak pontok, amik ébresztő jelleggel bírnak. Figyelmeztetések: nem ezért vagyunk itt. A legvégső jel: a halál. De akkor már elég késő ráébredni. Bízzunk benne, hogy ez előbb történik. „poligámiára vagyunk kódolva” – erre is szabad rájönni, hogy nem vagyunk gépek, hogy kódolva legyünk. Szabad akaratunk van, a döntéseimben az kellene legyen meghatározó, mi az, ami saját szellemi emelkedésemet segíti? és a többi ember szellemi emelkedését segíti? Tehát nem pusztán az „agya uralkodni tud az ösztönein”,

hanem amit József Attila ír:

„Az én vezérem bensőmből vezérel.

Emberek, nem vadak elmék vagyunk”

A nő, nem tud azért sokat tenni, hogy férfi rájöjjön, milyen alantas, ha csak testi kielégülése vágyainak betöltése után rohangál. De ha vádaskodik, haragszik, „visszacsal” bosszút áll: az ő szellemi útja lesz leblokkolva, és magának árt vele legtöbbet. Az, ami a legjobb az ő lelkének: Ha megbocsát, „elengedi” és ahogy Shakespeare legszebb nőalakja, a Lear király - ban:

„Cordelia csak hallgat és szeret”