Emlékeztek még a legelső szerelmetekre, akit tényleg szívetekből szerettetek? Arra az igazi szerelemre? Hogyan lett vége? Hogyan felejtették el? El lehet egyátalán felejteni? A helyzetem a következő.
Nagyon-nagyon szerelmes vagyok, hihetetlenül. Nehezen esek szerelembe, így a barátom előtt soha senkibe nem voltam szerelmes. Nehezen bízok meg valakiben, Neki mégis mindent elmondtam, megbíztam Benne. Ő a jobbik felem, nem tudok élni Nélküle. A kapcsolatunk korántsem problémamentes, sőt.. De tudom, hogy Ő igazán szeret, Ő az, aki képes egy időben megsiratni és megnevettetni. Ő az akiért minden reggel felkeltem, aki értelmet adott az életemnek. Szüleim azonban eltiltottak Tőle. Már egy hónapja Nélküle vagyok, de ez az egy hónap éveknek tűnt, minden nap annak a reményében fekszem le és kelek fel, hogy végre sikerül elfelejtenem, és túltennem magam Rajta. De nem megy. Nem tudom magam elképzelni más férfiakkal, nem vágyok más fiúk társaságára, új szerelemre, csak arra, hogy Vele lehessek. Kezdek beleőrülni.
Nem, semmiképp sem megoldható, hogy együtt legyünk, szüleim tiltása nagyon erős, véleményüket fenttartják.
Mivel szüleim tiltásában látok igazságot, tudom, hogy Ők csak jót akarnak, nem véletlenül tiltanak Tőle, ezért próbálom magam túltenni Rajta. Sikerülhet ez még valaha?
Hát ha annyira szerelmes lennél, nem hagynád, hogy holmi szülői tiltás meggátoljon.
Ha meg okkal tiltanak, akkor az a dolog téged is taszít.
Inkább ragaszkodásnak tűnik ez nekem és nem szerelemnek.
igaza van a másodiknak
ha én szerelmes vagyok akkor maga az Isten sem tilthatna el az illetőtől :)
miért tiltanak el a szüleid ha szabad kérdeznem?
Jó, hogy így bízol a szüleidben. De vannak dolgok, amit egy gyereknek a saját bőrén kell megtapasztalnia. És a szerelem/csalódás pont ezek közé tartozik.
Én emlékszem, mindegyik nagy szerelmemre, és nem is szeretném őket elfelejteni, valami miatt mindegyik fontos volt számomra és építettek rajtam emberileg. Így találtam meg a legjobbat, akihez férjhez is mentem :)
Hát volt négy évig egy olyan plátói szerelmem, ami végigkísért az első kapcsolatom alatt is :D.. őt nagyon szerettem, csak ő engem nem.... négy év után végre sikerült egyet kirándulnunk, amikor is bevallotta, hogy sosem érdeklődőtt irántam, csak nem merte elmondani... ott abban a pillanatban éreztem, hogy jéggé fagy a szivem... éreztem, ahogy lassan, itt a szivem fölött egy jéghideg valami elárasztja a területet....
a mostani kedvesemet nagyon szeretem, de távol vagyunk egymástól, eléggé. Két ország választ szét minket, és nagyon nehezen éljük meg. Jelenleg egy hatalmas vita közepén vagyunk, és nem tudok vele kapcsolatot létesiteni normálisan, emiatt már kisebb elmebeteg tüneteim voltak (dühkitörés, hisztériásroham). Nagyon szeretem, mert ő az álmaim férfija, csak hát, a sors nem mindig úgy hozza a dolgokat, hogy békességben, csendességben elteljen. Fogalmam sincs, hogy itt ezt a problémát, hogy lehetne áthidalni, de én csak a szerelmünkben bízom, h minden nehézség ellenére továbbzökkenjünk, és folytassuk míg meg nem halunk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!