Hogyan kérjek bocsánatot édesapámtól? Egyáltalán el fogja felejteni ezt valaha?

Az esküvőmet tervezem, és megbeszélem azért a szüleimmel is a dolgomat. Még tanulok, a szüleim havi 15-20 ezer Ft-tal támogatnak. Elég sok ösztöndíjat kapok, és mellette dolgozok is, így lesz annyi pénzem, hogy az esküvőt tokkal-vonóval együtt kifizessem. Ma azonban csúnyán összevesztem édesapámmal. Ugyanis nem tetszik neki, hogy pár vendégnek majd felajánljuk a szállást (kollégiumban, így kb. 30 ezerre jön ki, ha mindenki elfogadja). Utána megjegyezte, hogy miért flancolok azzal, hogy lesz három koszorúslányom, és nem érti, hogy miért kell nekem teremdíszítés, meg fotós. A végén gúnyosan megkérdezte, hogy old timer autót nem akarunk esetleg bérelni? A koszorúslány ruhák felesben lesznek fizetve, felét én, felét a koszorúslányok, diszítést is majd mi csináljuk, a fotós pedig egy olyan ember lesz, aki gyönyörűen fotóz, de nincs üzlete. És annyira fájt, hogy "sajnálja" tőlem ezeket, hogy azt vágtam a fejéhez, hogy úgyis én fizetek mindent, minden ft-ot én kuporgattam össze rá (ez azért túlzás, hiszen ők is támogatnak) miért kell még ezt is sajnálni. Tényleg nem lesz flancolós esküvő, menzán tartjuk, nem bérlünk autót, a ruhám sem a legújabb divat szerinti, meghívót is mi csinálunk, szóval nem szóróm a pénzt. Ezután annyit mondott, hogy ő többet nem hajlandó beszélni velem az esküvőről. Meg is értem őt teljes szívemből. Nem azért nem fizeti ki az esküvő költségeit, mert sajnálja tőlem a pénzt, hanem mert nem telik rá, pedig becsületesen dolgozik, és gondoskodik rólunk. Nem is gondolkodtam, amikor ezt a fejéhez vágtam, vagy inkább úgy mondom, hogy nem mértem fel a súlyát. Csak az volt az agyamban, hogy miért nem lehetek csak egy napig egy kicsit különleges, miért nem szeretné ezt édesapám. Úgy éreztem, hogy nem akarja, hogy boldog legyek. Pedig nincs így, most már tudom. De most "félek" bocsánatot kérni tőle. Félek attól, hogy nem bocsájt meg. Pedig tényleg megbántam, amit mondtam, és nem úgy értettem, ahogy ő értette. Nem szemrehányás volt ez, nem tartom rossz apának, hogy nem fizeti ki az esküvőt, sőt akkor sem hagynám, ha tellene neki rá, csak nem szeretném, ha minden kis "luxusért" bűntudatot keltene bennem. Ő egy nagyon jó ember, és nem érdemli meg, hogy így bánjak vele. Csak azt hittem, hogy majd velem örül, hogy a kicsi lánya élelmes, és viszonylag kevés pénzből egy színvonalas esküvőt tart. Hogyan nézzek ezek után a szemébe, hogy a fejéhez vágtam, hogy annak ellenére, hogy napi 12 órát dolgozik, nem érzem elégnek, amit ad? Pedig bőven elég, amit ad nekem.