Szokott valaki buntudatot erezni azert, ha gyulol valakit?

5 éve váltam el 21 év házasság után. Sajnos olyan szinten meggyűlöltem az exemet, hogy az elmúlt évek semmit nem tompítottak az érzéseimen. Azt reméltem, ez majd elmúlik, de nem így történt. Kívánom neked, hogy veled ne ez legyen, de tudom, vannak sebek, amik nem gyógyulnak és vannak olyan történések, amik emléke nem tompul.

Sok múlik azon, mi a gyűlöleted oka. Ha normál emberi mércével nézve megbocsájtható, akkor tegyél meg érte mindent, hogy fel tudd dolgozni a sérelmeidet és próbálj megbékélni.

Egyet tudj! A gyűlölet nem őt mérgezi, hanem kizárólag téged.

(Mondom ezt annak tudatában, hogy én nem tudok megbékélni, pedig tudom, hogy csak magamnak ártok vele...)

Furcsán fog hangzani, tudom, de én a panaszkodó öregeket gyűlöltem egy ideig, de annyira, hogy a munkahelyemen ki kellett mennem az ügyfelesből, ha egy bejött.

Előzmény: 21 évesen, gyors lefolyású daganatos betegségben meghalt az én egyetlen kishugom. Egy panaszszava nem volt, pedig sejtette szegény, hogy a halálos ágyán fekszik. Türelemmel viselte a kezelést, a vizsgálatokat, az ágyhoz kötöttséget. Tavasszal, mikor minden feléled és kivirágzik, ő a kórházi ágyon fekve elfogyott és meghalt...és akkor jöttek a 70-80 évet megélt emberek, hogy jaj, csepeg a csap, jaj, de rossz a buszjárat...a nyugdíjasklubban hideg a tea... nálam meg elszakadt a cérna! Hogy ennyi évet adott nekik az Isten és nem megköszönik, hanem panaszkodnak! Aki meg élhetett volna még, az csendben panasz nélkül meghalt!

Pszichológus segített. Meg az idő...

Mi történt közted meg a férjed között? Mivel ölte ki az érzelmeidet? A szerelem nem tart örökké, de nem törvényszerű, hogy egy házassággal az érzelmek is meghalnak. Sőt...

Próbáltátok ketten rendbetenni a dolgokat? Esetleg külső segítség (egy jóbarátnak elmondani, kibeszélni magadból vagy egy szakembernek?)

Szia

Tökéletesen megértelek.

Sokszor én is gyűlölöm az apámat, amiért annyiszor megvert. Még most is félek tőle, mert időnként még mindig megüt. De régen egész gyerekkoromban minden naposak voltak a verések... ezt sosem fogom tudni elfelejteni.

Emiatt mindig gyűlölöm, és haragszom rá. Hol jobban, hol kevésbé. De valamennyire mindig dühös vagyok rá és azt akarom, hogy visszakapja. Máskor meg bűntudatom van emiatt és nem szeretném ha bármi történne vele, mert szeretem.

De a legtöbbször haragszom rá, és sosem fogok neki megbocsátani, pedig folyamatosan próbálkozom.

Nem tudom mi lehet a megoldás, szerintem sosem fogunk tudni megbocsátani teljesen. Lehet nem is kell. Meg kell próbálni elfogadni és túllépni rajta. Nem foglalkozni vele és élni az életünket.