Miért jó a folyamatos harc az exférjjel, és új kedvesével Drága elvált hölgyeim?

Én ok nélkül harcoló anyukákat még nem nagyon láttam. Sokszor van oka, apuka az új barátnőt elkényezteti, a gyerekét meg le se sz.rja, utazgatnak, de eszébe se jut, hogy a gyerekével is elmehetne stb., ezekbe te nem látsz bele.

Kérdező te tényleg nem vagy normális xD és nem hiszem, hogy ne lennél szerető. Ilyen vehemensen védeni. Fú..durva XD

Én egyszerűen leírom, amit érzek/tudok. Férjemnek nem voltak reális elképzelései a jövőről, gyerkekkel járó gond, építkezés, hitelek terén. Nem tetszett neki, túl nagy gond lett a sok gyerek (amit főként ő akart), házépítés, hitelfizetés. Én itthon voltam, abbahagytam a karrierépítést, mert szerinte a gyerekeknek fontos a normális fejlődéshez, hogy 3 évig anyuval legyenek.Ő építete a karriert, én minden egyébben helytálltam helyette. Ő bíztatott: meglesz a jó állás, befejezzük a házat, lesz minden, kánaán, akkor én is nekikezdhetek befejezni tanulmányaimat, karriert építhetek, csak türelem. Ha nem jön össze nekem, nem gond, ő keres eleget, nekem meg onnan már szerez elfogadható állást, csak kitartás, a gyerekek a fontosak. Ideértünk. Meglett az állás, a fokozat, csakhogy innen már változtatott a terven: új nőt talált, aki le sem sz.rta, hogy sok kisgyerek várja haza aput.Hogy nincs apukájukon kívül a gyerekeknek senkije(rokonok) Hogy anyu gyak. háztartásbeli, mert innen már apu nem foglalkozott azzal, hogy segítsen állást keresni a megunt nőnek, mindent az újért. Na ebből én már nemtudok talpra állni, elment a kedvem az élettől, nem szeretem az embereket. És látom, hogy az én kedves, mindenki által dícsért, vidám ,okos gyerekeim magukba fordultak, ha hozzájuk szól valaki, elfordulnak, szomorúak, sírósak, minden téren elmaradnak lassan. Már nem biztos, hogy akárhogy is helyrehozható ez, és én nem is tudom. Próbálkoztam, de nem kellek a gyerekekkel senkinek. Én meg így csak vegetálni tudok. A gyerekek meg tönkrementek, miattuk sem lesz már érdemes élni. Hogy mit érdemel ezért a szerető?!

Kedves kérdező,igazad van abban,hogy a férj és a feleség egyaránt hibás,talán picit annyiban pontosítanék,hogy a férfiak sokszor a farkuk után mennek csupán,könnyebben elcsábíthatók és könnyebben bűnbe esnek,igaz te ezen túl gondolkodsz,hiszen már új feleség van a feltételezésben.egy kérdésem lenne hozzád:Te ki vagy ebben a történetben?Hiszen mások tapasztalatát bírálod felül,miközben te állítólag sem feleség,sem szerető,se senki vagy ebben a történetben.Akkor milyen jogon mondasz véleményt?Nem élted át,nem voltál benne!Egy szenvedő gyermek vagy talán?Mert az ő érzésüket is felülbírálod.Ne talán tán te vagy a férj?Vagy csak arra hajtasz,hogy minél több válasz érkezzen?Meddő vita ez már a részedről szerintem,akármilyen tapasztalt választ kapsz,az neked sosem jó.Érdekes.

Szerintem sokkal több érdemleges választ kaptál volna, ha már a legelején így teszed fel a kérdést. Szerintem fogalmazd át úgy, hogy ne támadásnak vegyék a fórumozók a kérdésed, mert így ennek semmi értelme. A kérdés csak vitát szül ráadásul te sem kapsz hasznos választ.