Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nőknél is előfordulhat az, hogy rájöjjön, hogy a kapcsolatot inkább megmenteni kéne, mint feladni?
Annyi olyan sztorit olvasok, ahol az elkalandozó férj mindent megbánva visszatér a családjához és újrakezdik, sikerrel. A kérdés az, hogy nő is gondolhatja-e meg magát, hogy a párja mellett a helye? 39 éves férfi vagyok, a párom 30, gyerek nincs, 13 éve vagyunk együtt. Most lenne az évfordulónk a héten. Tény, hogy elrutinosodtunk, de nem mérgesedett el a kapcsolatunk. Kicsit közönyösebbek lettünk, de máskor is volt ilyen és kijöttünk belőle. Most viszont pár napja nagyon feszült és tegnap előjött azzal, hogy nem tudja, hogy érdemes-e folytatni ezt a langyosvizet. Én nem csináltam jelenetet, megértést tanúsítottam, de annyit kértem tőle, hogy gondolja át, hogy feladni vagy rendbehozni. Elviekben ettől sem zárkózott el, de egyenlőre nem érzem rajta azt a készséget, hogy kimerítő, elemző beszélgetéseket folytassunk. Félek. Szeretem őt és hajlandó lennék bármit megtenni, hogy megtarthassam. Sokféle gondolat cikázik a fejemben. A filmeken, mint pl a Rózsák háborúja, ott úgy mutatják be, hogy a válni akaró nőnél nagyobb szívtelen, kegyetlen dög nem létezik. Őbelőle ezt nem nézném ki. Eddig amiről beszélgettünk az annyi, hogy egyáltalán nem hárít és nem okol engem, hogy tönkrement a kapcsolat, inkább kiüresedést érez, de nem utál és nem zárja ki az újrakezdést, csak most per pillanat nem tudja hogyan tovább.
Lányok! Szerintetek? Ilyenkor egy férfi mivel tesz jót? Ha szánalmasan vergődik, mint Nováklaci a barátokköztben, vagy hagyja az időt dolgozni? Azt sem szeretném, hogy lány közömbösnek gondoljon, mert nem teszek semmit, de erőszakoskodással nem akarom elrontani.
jaj.
ilyen nincs.
kopasz vagány csávó kocsikkal nyaralásokkal aki fényesre nyalja a barátnője popsiját, kemény de mégis érzékeny, reménytelenül szerelmes bármit megtenne és hűséges, sírni is tud, ha kell, ha kell küzd... imádja a kutyákat...
szörnyű.
mint egy szociológiai kísérlet.
oh utolsó. legalább felismerted hol és miben hibáztál, lehet h későn, de sokan még utólag sem tudják beismerni.
Amúgy mi újság kérdező? Van változás?
Igen, talán ez is valami. Legközelebb biztosan nem követem el ezeket a hibákat, de túl nagy árat fizettem ezért a leckéért. Tegnap még váratlanul felhívott, beszéltünk, elmondta, hogy ő barátságot szeretne egyelőre, nem tudja, hogy a régi érzések visszajöhetnek e. Én őszintén elmondtam neki, hogy szeretem, nagyon hiányzik, megértettem hol hibáztam és hogy szeretném rendbetenni a dolgokat. Ugyanakkor mondtam neki azt is, hogy maximálisan elfogadom és tiszteletben tartom az ő döntését. Minden elérhetőségét kitöröltem, keresni én nem fogom. Tegnap világossá vált számomra, hogy ez záróra, tovább kell lépnem. Elfogadom, bár a szívem és a lelkem darabokban. Szerencsés nő lesz az utódom...
A kérdezőre én is kíváncsi vagyok, remélem rendeződött a helyzet.
Sziasztok. Egyenlőre sem jó sem rossz hírrel nem szolgálhatok. Mivel én alapból nagyon ellene vagyok mindennemű manipulációnak, taktikázásnak és alakoskodásnak, így pláne nagyon nehéz.
Igazából együtt élünk, mint szobatársak. A vasárnapi évfordulónkon koccintottunk is egyet. Nagyon bizonytalannak érzem őt is. Ha mérgesen vagy legalábbis kimérten és távolságtartóan beszélek vele, akkor egyből kérdezi, hogy utálom-e, meg haragszom-e rá. Nem sürgős elmennie sem úgy látom. Minden napunk úgy telik, hogy az intimitást kivéve minden közös tevékenység, háztartás, étkezés, kutyázás, minden megy úgy, mint régen.
Én tegnap rákérdeztem, mondván, hogy eltelt egy hét, és én annyit adtam magamban, hogy hátha rájön, hogy nem ezt akarja. (nem könyörögve vagy megtörten, csak tárgyilagosan mondtam) Ő azt mondta, hogy nem szakítani akar, csak egyedül lenni. Én pedig közöltem vele, hogy akkor hagyjon fel az albérletkeréssel, mert a fizujából nem fog kijönni úgy, hanem menjen szépen vissza anyukájához, a szobája is megvan. Mondtam továbbá, hogy egyértelműen őmiatta van ez a feszült légkör, nem én kezdtem, nem én akartam. Viszont együtt élni én csak a PÁROMMAL akarok, nem egy haverommal. Egyetlen haveromat sem altatom itt. Az anyjához visszamenve az ingyen van neki, ráadásul, ha mégis meggondolja magát, könnyebb visszacsinálni. No ezt nem mondtam, csak gondoltam hozzá.
Nem játszom meg magamat, hogy most én vagyok a húdekeményférfi, mert a társadalom ezt várná... Szánalmat nem keltek, de nem ellenségeskedem, mert sehová nem vezetne. Ma kíváncsi vagyok, hogy mit mond, ha megjön a munkából.
Sokan javasolták többfelé is, hogy dobjam ki, meg zavarjam el, ésatöbbi. Nem egyszerű 13 év után ezt megtenni. Ha nem állja ki a "Tűzpróbát" (Fireproof-film és a 40 napos könyv melléje), akkor beletörődöm. De könnyen nem adom fel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!