Mikor bocsátanál meg?

tessék,egy egymondatzos válasz:

Ha ő lenne az utolsó ember a földön (persze rajtam kivül).

16:32-es vagyok.

Na, ácsi! Nekem eszemben sincs szidni a férfiakat. Másodsorban pedig nem hinném, hogy öntelt, nagyképű lenne az, aki nem tűrné el, hogy megüssék.

Viszont kezdem érteni, mire vagy kíváncsi. Véleményem szerint olyankor bocsát meg ilyet az ember, amikor nincs elég önbecsülése, és elhiszi, hogy ilyen többet nem fordul elő, no és,hogy jobbat nem érdemel. Más esetben nem hinném. Ritka, mint a fehér holló, ha egy félrelépő, fizikai erőszakot alkalmazó pasi többet ilyet nem csinál.

Ha utána meg tudnánk beszélni értelemesen is, hogy miért történt mindez. És olyan eredményre jutnánk, hogy valamiért még van értelme együtt maradnunk.

Tuti kiakadás lesz, de én már nem egyszer csaptam meg a férjem, de rendesen. Egyáltalán nem vagyok rá büszke, pláne nem névvel vállalva, de ez van. Szerintem is nagyon fura és abnormális, ami történt. De maga a helyzet is, ami megelőzte, elég bizarr volt...

De szerencsére mostmár mondhatom azt, hogy mindketten elgondolkodtunk az esetek (leginkább a legutolsó) után. Soha többet nem akarunk olyan helyzetbe kerülni, ami idáig fajul és mostmár keményen dolgozunk rajta, hogy elkerüljük.

Én csak azt nem értem, hogy egy ilyen állat miért kell egy nőnek, ha egyszer tele az ország normális, egyedülálló férfiakkal?

Ha egy nő megbocsájt az ilyennek és tovább szenved mellette, meg is érdemli, legalább nem a normális férfiak életét teszi tönkre (ugye, ő lelkileg már roncs, a másikat pedig lehúzná). Dilis mellé dilis passzol!

Akkor, ha rondának, értéktelennek tartanám magam, és úgy képzelném, hogy ezt érdemlem, ennyit érek, és úgyse kellenék másnak.

A bántalmazás megbocsátása általában emiatt történik.

Érdekes, ahogy a kérdező furcsállja, és nagyképűségről beszél, ha valaki igenis kilép a kapcsolatból "egy megcsalás vagy megütés" miatt. Szerintem jogos, ha az illető így tesz.

Akkor, ha látnám, hogy megváltozott, vagy legalább tesz lépéseket, hogy jobb legyen.

Ha pl úgy nőt fel, hogy az apja megcsalta, megalázta, ütötte az anyját, neki az a normális. Idő kell és türelem, hogy ráébredjen, nem az a normális. Van aki képes megváltozni, van aki nem. Az adott személyt nézném és az érzéseimet felé.

Kedves kérdező!Szerintem úgy tedd fel a kérdést,hogy aki ilyen helyzetbe volt és megbocsátott,az miért tette,miért döntött így és mi történt.

Mert én is tudok ilyet,nem kell messzire mennem,apám már 2x megverte a mostani feleségét(hál isten ritkán látom)de akkor előadják a legszebb párt.Nyilván más egy kapcsolat és egy házasság ahol gyerekek is vannak,meg unoka,mert a két törpémet nem engedem hozzájuk.

Mégis megvannak és élnek virulnak,egy idegen megse mondaná hogy mi van közöttük,előszőr én sem hittem.Ha nekik ez így jó!