Hogyan vészelhetném át ezt a "kis" időt? Nincs se apám, se nagyszülők. (bővebben lent)

Ne vedd magadra a világ gondját!16 évesen amúgy mindenki átél hasonló világvége hangulatot, aztán saját lábra állsz, és meglátod, hogy süt a Nap:-)

Viszont nagyon jó gondolat a pszichológus, keress meg egy közeli családsegítőt!Ha van rá kedved, menj el egy civil kortárs segítő csapatba, ahol meglátod, nem vagy egyedül, és baromi jó programok is vannak:-), meg jó arc szakemberek is, akikkel beszélgethetsz.

Én véletlenül keveredtem bele egy ilyen "bandába" a mai napig bármikor számíthatok rájuk, pedig már 6 éve nem vagyok segítő.

Meg kellene tanulnod nem olyan tragikusnak látni a sorsodat. Az, hogy édesapád elhagyta a családját, nem egyedi eset, nagyon sok gyerek nő fel egy szülő mellett, vagy nevelő szülővel, esetleg mindegyiket nélkülözve nevelőintézetben. Viszont vannak gyerekek, akik az édesapjuk, vagy netán édesanyjuk miatt sokkal jobban szenvednek, mint mondjuk te apa nélkül. Rengeteg példa van rá, hogy a családfő rettegésben tartja a családot, alkoholista, szadista, legrosszabb esetben saját lányát is szexuálisan molesztálja, és még a családtagok kivégzéséről sem ritkán hallunk. Képzeld el azt a lányt, aki már arra vetemedett, hogy az alkoholista, szadista apját álmában meggyilkolta, hogy véget vessen a család életét ellehetetlenítő helyzetnek. Hogy valaki "teljes" családban nő fel, még nem biztosíték arra, hogy boldog is az a család. Talán még az ismerőseid körében sincs mindenhol olyan békés családi élet, mint ahogy azt Te elképzeled. Hiszen ők sem tudnak rólad mindent, Te sem beszélsz velük a problémáidról, talán köztük is van, aki látszatra példás családi körülmények között él, ám valójában boldogtalannak érzi magát.

Tehát igyekezz kevesebbet sajnálni magad, és igyekezz a pozitív dolgokra összpontosítani, mert önmagad lelki sanyargatása valóban testi tüneteket produkál, ami viszont nem vezet jóra.

"Az igazi boldogság forrása önmagunkban rejlik, és mások nem tehetik igazán boldogtalanná, aki boldog akar lenni."

(Rosseau)

Elárulok egy titkot, ha minket látnál a mostani családommal, valószínűleg nem vennéd észre, hogy elváltam, majdnem belehaltam. Szeretem az új páromat, a saját fiamat, a nevelt lányomat, és ők is szeretnek engem. Nem vagyunk tökéletes család. Ahogy én látom a legtöbb tökéletesnek kinéző nem az.

(A világ sok táján jártam már. Vannak a mienknél durvább képmutató társadalmak is.)

Az hasznos, ha kimondod, nem tartod magadban. Szerintem az nem, ha boldognak hazudod magad, miközben nem vagy az. A pszichológus azoknak tud segíteni, akik akarnak magukon segíteni. Nem old meg helyetted egyetlen problémát sem, mert ez képtelenség. Csak megmutatja, milyen módszerekkel lehet megoldani a problémát. A többi rajtad múlik.