Mit lehet tenni? Anyuka elvitte otthonról a gyereket ( 3 éves), nem nagyon törődik vele, csak a "nagyszülők", akik előtte évi 1-2 alkalommal látták a gyereket.

Nem sok mindent tehettek. Az anyának éppúgy vannak szülői jogai, mint az apának. Amíg nincs meg az elhelyezés, gyakorlatilag mindkettő oda viszi, ahová akarja. A veszélyeztetést pedig bizonyítíni kell.

Csak néhány kérdés:

Mit takar az, hogy pszichikailag rossz hatással van rá?

Ki az a "mi"? Akik remélitek, hogy nem veri? Van okotok feltételezni, hogy igen?

Remélem nem te vagy az új "anyukajelölt"...már ne haragudj meg, de ezzel és az ilyenekkel már tele a pince és a padlás is...

Gyermekelhelyezésig sajnos nem sok mindent lehet tenni. Neked ugyanolyan jogod lett volna elvinni, mint Neki.

TÖRVÉNYES lépés?

Ki hordta eddig orvoshoz, amikor kellett és védőnőhöz?

Mertha Te akkor nagy segítséggel lehetne Ők most Neked!

Egyébként meg azt is hivatalosan teheted, hogy elmész az óviba érte és Nálad lesz, amíg szeretnétek!

Kitartást és jó ügyvédet kívánok, mert legtöbb esetben az anyánál helyezik el a kiskorú gyermeket, ha csak nincs valami nyomos ok ellene. Pl.-ul: kábítószer, rendszeres alkoholizálás, bizonyíthatóan ku@va vagy bántalmazza gyermekét.

Gyámhivatal? Családsegítő? Ugyan már!!!

Aki ezeket leírja javaslatként, valószinűleg nem volt még ilyen helyzetben. SEMMIT nem csinálnak. Pláne, ha az apuka megy be, hogy valami törvényes eljárást, megoldást kérjen.

Én voltam ilyen helyzetben... A gyámhivatalban az öregasszony már úgy fogadott, hogy na, még egy mocskos apuka, aki a jogait jött követelni. El is hajtott a francba, hogy eszembe se jusson követelőzni, hiszen a gyereknek az anyjánál a helye. PONT. Azt pedig már meg sem hallotta, hogy a gyereket addig is én neveltem, amíg a mintaanya szórakozott, tanult, élte az életét...

Szóval, lehet hogy csúnya ilyet leírni, de csak az a módszer marad, hogy mintegy elrabolod a saját gyerekedet az oviból, és elviszed magadhoz, hiszen jogerős határozatig ugyanannyi jogod van. Persze ez a módszer szokott a legmocskosabb rendőrségi feljelentésekhez, megveretésekhez, stb. adok-kapok dolgokhoz vezetni! Másik nagyon nagy kérdés az (amit elsődlegesen tarts szem előtt magad helyett), hogy a gyerek ezt hogyan élné meg, ill. úgy csináld a dolgokat, hogy lehetőleg ne érezzen sokat a ti harcaitokból! Ha nálad van, minden a nyugodtságról szóljon, és FONTOS!!! A gyerek előtt nem szidjuk a másik felet! A bíróságon is nagyon haragszanak ezért, és persze a gyereknek sem használ, hiszen csak szereti az anyját, akármilyen is...

Oviba érte mész és elviszed magaddal haza. Ha te ottvagy, akkor te vagy a törvényes gondviselő, mama nem viheti el a jelenlétedben, neked kell odaadnia az óvónőnek... Már ha ovis a gyerek.

Aztán ennyi.

14:43-as vagyok. Elnézést kérek, tényleg a saját tapasztalataim alapján írtam, ami persze nem jelentheti azt, hogy mindenütt így megy. De én annak idején kétségbeesve szaladgáltam egyik helyről a másikra, és csak a nemtörődömséget, tehetetlenséget, a tenni nem akarást, előítéletes ügyintézőket láttam, csak küldözgettek egyik helyről a másikra... a másikról, az egyikre, mint egy teniszlabdát. És komolyan, férfi létemre sokszor sírhatnék fogott el, hogy nem láthatom a fiamat, egyszerűen nem volt törvényes eszköz a kezemben! Csak ha felcsapok bűnözőnek, elrabolom az iskolából a fiamat, vagy rájuktöröm a lakásajtót! De az csak jó hír, hogy nem mindenütt van ez.

Egyébként persze hogy van esélye a szerető apának! De ahhoz mindenképpen kelleni fog egy jó ügyvéd is. Nem igaz az, hogy egy apának semmi esélye, és mindenképp az anyánál fogják elhelyezni a gyermeket. És persze bizonyítani kell azt minden téren, hogy Nálad jó, jobb helye lenne a gyereknek. És persze a gyerek érezze magát jól Nálad, szeresd őt! Hisz ő tehet legkevésbé az egészről.