Miért kezd elfogadottá válni, hogy az apuka, minden komoly indok nélkül, csak mert megunta a párját, keres egy új nőt, és otthagyja a családját?

Kedves Kérdező!

Értsd már meg, hogy amit leírsz az csak a te fejedben élő kép a tönkrement családokról.

Ez nem igaz, hogy a nők az áldozatok, akik szertő szívű angyalok, de a hűtlen, önmegvalósító gonosz férfiak tönkreteszik őket.

Ez nem igaz, nem így van, ezt csak Te gondolod így.

Azt írtad, hogy akik ilyeneket írunk nők, mi buták vagyunk, lehet, hogy így gondolod, a te dolgod, de én nem tartom magam butának.

Ez egyszerűen egy sztereotípia, hogy minden családi bajért csak a férfi a hibás.

Ha így áll valaki a másikhoz ilyen gyanakvásal, abból nem lehet jó kapcsolat.

Én sem szeretném, ha az én párom ilyeneket gondolna a nőkről. Ez egyszerűen sértő.

Senkit nem tudsz magad mellett tartani erkölcsi prédikációkkal, érzelmi zsarolással, önsajnálattal. Senkit!

Hosszú távon mindenkit fáraszt a másik mártírsága, és elmenekül. Mert a mártír emberekben mindig van egy uralkodó hajlam, csak álcázzák, pont ezzel az "én mindent feláldoztam" dologgal.

Érdekes hozzáállás. "Feleségül vettél, innentől kezdve tegyél meg mindent, tegyél boldoggá, mert nélküled semmi vagyok, neked ez a kötelességed életed végéig, akkor is ha te boldogtalan vagy mellettem!"

Így kell elképzelni? És ezek után még csoda, ha a férfi inkább válik és keres valakit, aki nem így gondolkozik?

Szerintem is keress egy pszichiátert, talán segíthet.

15.21, szerintem a kérdező így gondolja valahogy, ahogy írtad.

"Feleségül vettél, gyerekünk van: itt maradsz, ha beledöglesz is, mert ez az erkölcsi kötelességed!"

Szegény férfiak!

Nem, nem fordítok magyarról magyarra:

A kérdező úgy gondolja, hogy:

" feleségül vettél, én szülök pár pulyát, de te aztán melózzál és talicskaszám hordjad haza a lóvét, mert én a kisujjam nem fogom ám keresztbe tenni többet, nekem annyi dolgom van, hogy megszüljem a 2 kölyköt, ezért te tarts el életem végéig és ha ezt nem teszed meg akkor egy rohadt szemét erkölcsi nulla vagy"

Remélem érthető.

Kedves kérdező!

Az a gond, hogy a gyermekkori traumáid nem lettek feldolgozva és ez komoly pszichés problémát okoz nálad. Szinte beprogramoztad magadnak a sorsod, ezt a gondolatvilágot pedig a párod sem bírta elviselni, ezért odébbállt. Javaslom, hogy keress fel egy pszichológust, mert nagyon nagy szükséged volna rá.

"Majd meglátjátok ti is"

Hogy te milyen kedves vagy! És megkeseredett. Én tényleg sajnállak, annak ellenére, hogy te mindenkinek a legrosszabbat kívánod.

Milyen hiteltörlesztés?

Eddig azért sírtál, hogy kiraktak a lakásból és mehetsz az utcára...