Bevállalnád a párod problémás gyerekének nevelését a tiéd mellé?

Bocs, de ha bevállaltad a párodat, akkor ez már nem lehet kérdés.

Amikor összejöttetek, akkor nem volt még meg a gyereke?

Dehogynem.

Nekem nem kéne olyan férfi, aki az egyik gyerekével nem törődik. NEKI nincs választási lehetősége, KÖTELESSÉGE van.

Az meg a te dolgod, hogy ebben mellette állsz, vagy elváltok.

Meg se merem kérdezni, hogy véletlenül nem miattad váltak el a szülők? Úgyis letagadod, ha igen.

Most meg reklamálsz, hogy a csonka családban felnövő gyerek problémás kamasz, és nem óhajtasz vele többet foglalkozni, csak amennyit feltétlen muszáj.

Így jártál.

Utolsó!

Talán a kapcsolatuk kezdetén szó sem volt róla, hogy az előző kapcsolatból való gyermek velük éljen...

Az, hogy a gyerek hogyan viselkedik, mire lett nevelve vagy esetleg nem nevelve, az csak is kizárólag a szülőktől függ és ezért CSAK IS KIZÁRÓLAG a szülők okolhatók. Nem a mostohaanyukát!!! Neki nem kötelessége szeretni senkit a saját gyerekén és a férjén kívül!!! Világos?

Na ennyit erről...

Egyébként is miért nem azt támadjátok, aki a gyerek vér szerinti anyja, hiszen az, hogy a gyerek nála, vagy az apjánál nevelkedjen, jórészt rajta áll. A neveléséről ő magának kell lemondani.

Hogy a kérdésedre is választ adjak; ez sok mindentől függ. Függ a gyerek életkorától, a kettőnk közötti kapcsolattól és hogy mennyire tisztel engem. Ha már 10-en felül van és úgymond lenéz vagy szóba sem áll velem, akkor miért lenne nekem kötelességem őt nevelni.

Attól, hogy nem mered bevállalni a gyermek nevelését, az apja még lehet teljes értékű édesapa. Ugye ezzel tisztában van minden támadó jellegű hozzászóló?!

Meg azzal is tisztában van minden támadó hozzászóló, hogy a párjának kötelessége nevelni a saját gyerekét, és ha választania kell kettejük között, akkor előbb-utóbb válás lesz a vége.

Ezért nem kell olyan férfival kezdeni, akinek családja van, és nem utólag ajvékolni, hogy van már egy gyereke, de ő nem kell, csak az apja.

Arra még nem jött válasz, hogy netán nem miatta váltak-e el, de amúgy a legtöbb esetben az "új asszony" szokott a legjobban az ellen a család ellen hadakozni, amit ő robbantott szét.

Ha gyereke ennyire befolyásolható, akkor is "elkallódik mellette", ha csak hétvégente találkoznak.

A kérdező nem akarja felvállalni a párja gyerekét, ez a helyzet, és megerősítésre vár, hogy nem is kell.

Tévedés, mert ha a férfi úgy dönt, hogy ő fogja nevelni a gyerekét a továbbiakban, akkor nem állhat közéjük úgy, hogy azt mindenki sérülés nélkül megússza.

Azon se csodálkoznék, ha a mostohagyereke eztán kifejezetten gyűlölné, ha visszautasítja a lehetőséget, hogy velük éljen.

Klassz hétvégéknek néznek elébe!

Biztos jót fog tenni a közös gyereknek is a folyamatos gyűlölködés a mostohatestvérével.

Hajrá! Ezt is lehet választani, semmi akadálya.

10:11-es vagyok ismét

Ez esetben azt gondolom jól döntenél. Magadnak is, meg a párodnak is, s a rakoncátlan gyereknek is szívességet tennél azzal, ha emiatt borítanád a kapcsolatodat az apával. Ha ennyire nem tudsz mit kezdeni a helyzettel, s ennyire csak a saját életed bepiszkolását látnád a másik gyerekben, akkor tényleg nem kell együtt élnetek. Lehet, hogy nem is kellene megvárnod, míg odáig kerül a sor, hogy hozzátok kerülne a gyerek, szerintem nem várj addig....! Szakíts most!

Engem tényleg őszintén elszomorít, ahogy érzel egy gyerek iránt. Nekem is 11 évesem van, lehet, hogy ezért.

Off.Szerintem pedig pár mondatból azért elég sok minden kiderült. S a negatív vélemény is vélemény. Ezért kérdezett, nem? Aki itt kérdést tesz fel, annak ezzel is számolni kell, s szerintem a kérdést kiíró számolt is vele. Azt becsülöm benne én is, hogy úgy tűnik tisztában van azzal, hogy nem ez a legemberségesebb vonása.

S én továbbra is - szülőként is - fenntartom a negatív véleményem. Szerintem egyáltalán nem jó, ha a párunk korábbról származó gyerekét meg sem próbáljuk befogadni, megszeretni. Nem a gyerek tehet bármiről is. S 11 évesen meg pláne nem! Még csak most kezd kamaszodni. Nem könnyű ez a helyzet, s a felnőttnek sokkal-sokkal fifikásabbnak és jobbszándékúbbnak kellene lennie, mint a gyerek lesz még vagy 10 évig. S igenis szerintem cél kell legyen a gyerekkel valamilyen jobb kapcsolat kialakítása. Nyilván ez nehezebb, ha az első feleség ezt akadályozza, de mint mondtam, ez nem a gyerek hibája. S a gyerek is lesz felnőtt, akkor már át fogja tudni látni, ki állt valójában mellette.

Ráadásul a másik (saját) gyerek is fel fog nőni. Miféle példa az előtte, hogy anyám inkább a könnyebbik utat választja?!

Attól, hogy valaki szülő, szerintem balgaság azt hinni, hogy a saját gyereke (látszólagos) érdekében figyelmen kívül hagyhat másokat, pláne, ha ezzel a páromat nagy valószínűséggel megbántom.

Igen én értelek. Ha az elején tudtad volna, hogy erre sor kerül, biztosan gyereket sem vállalsz neki, ha nem tudod elfogadni a másik gyerekét NAPI szinten. Én ezt teljesen megértem. Egyet tehetsz, leülsz és elmondod őszintén az érzésed és kitaláltok egy olyan megoldást ami megfelel mindenkinek.

Átérzem a helyzetet és szorítok!