Bevállalnád a párod problémás gyerekének nevelését a tiéd mellé?

Helyzetfüggő, de ha párom szeretné bevállalnám, képzeld el neked milyen rosz lenne, ha ő mondaná a te gyerekedre, hogy elég belőle hétvégente.

Lehet hogy egy nyugodt környezet csak hatna rá valamennyire.

Lehet, hogy pont az tenne jót neki, ha látná, hogy ti hogy éltek, és alkalmazkodnia kéne.

Neked sincs választási lehetőséged, ha egyszer olyan férfi kellett, aki már apa.

Ahogy a párodnak sincs választási lehetősége, hogy akar-e egy problémás gyerek apja lenni.

Nem hiszem, hogy korrekt dolog lenne azért nem vállalni a párod gyerekét, mert van közös gyereketek.

Neki ez a gyerek épp úgy a sajátja, mint a tiétek. Ha ezzel nem tudsz megbirkózni, akkor legközelebb olyan férfival kezdj, akinek nincs "priusza".

Csak akkor ne sírjon a szád, hogy nem törődik úgy a közös gyerekkel, mint amikor együtt éltetek, és irgum-burgum, milyen apa az ilyen...

Amúgy szerintem szégyelld magad, hogy a gyerek és az apja közé akarsz állni, mert neked neked hétvégére bőven elég...

Nem lehet, hogy pont azért lázad, mert nem érez igazán stabilitást maga körül?

Ez a gyerek elvált szülők gyereke, ráadásul gyanítom kamaszodik is, kicsit próbáld meg beleképzelni magad a helyzetébe. Nem azt mondom, hogy vállald be, de a lázadásnak mindig oka van. Minél súlyosabb a lázadás, annál nyomósabb az ok.

Amúgy miért kéne bevállalnod? Bár, ha felmerült a gondolat, akkor megkockáztatom, hogy az anyjánál nincs jó helyen (és ez megerősíti a lázadásra az elméletemet). Egyáltalán nem lehetetlen, hogy egy kis odafigyeléssel helyes irányba lehetne terelni és nem lenne elkallódott fiatal, akivel senki sem törődik igazán... (és most itt kérlek ne érts félre, mert tökéletesen megértem a te álláspontodat, csak próbálom megvilágítani az ő szemszögéből a helyzetet) ...mert az anyja nem foglalkozik vele és az apjának van egy másik gyereke, aki fontosabb neki, mert vele folyamatosan van és akit folyamatosan támogat. (És a támogatás alatt nem csak anyagiakat kell érteni, hanem egy állandó támaszt, aki ott van mindig. Mivel viszont az apja nem vele él, ezért ez már nála nem ugyanaz, mint mondjuk a ti közös fiatoknál).

Talán épp azért problémás az a gyerek, mert a szülei elváltak. Egy biztos családi háttér sokat lendíthene a helyzeten. Persze ehhez az is kellene, hogy az őt jelenleg gondozó szülő is akarja, hogy hozzátok kerüljön és te se legyél vele ilyen elutasító.

Az ellenállásod valamilyen szinten érthető, de így nem is érdemes a kérdésen gondolkodnod. A gyerek érzi, ha elutasító vele valaki.

Te ezt a gyereket egyáltalán nem szereted, mert akkor nem így írnál róla.

Neked ez a gyerek csak nyűg, és ha szeretnéd, segíteni akarnál rajta, nem pedig minél jobban kizárni az apja életéből.

Azért más szeretni a saját gyerekünket, mint valaki másét... Az meg azért jól meg tudja nehezíteni, ha az a másik gyerek nem egy kisangyal.

De nem is szeretni kell, hanem tisztelni és elfogadni. A szeretet nem jön parancs szóra.

Ha kétségek vannak benned a nevelésével kapcsolatban, akkor ne vállald. Mondd el a párodnak, hogy nem érzed magad képesnek arra, hogy megbírkózz a feladattal.