Van valakinek válságban a kapcsolata? Ha igen hogy kezelitek a helyzetet?

Az a gond, hogy nekem tényleg csak annyi bajom van vele, hogy őrületbe kerget ezekkel a veszekedéseivel, de ez akkora gond, hogy már nekem is megrendültek az érzéseim. Mindig várom, hogy 1-2 hét nyugalom után mikor jön rá megint a dili.

Hogy konkrétumot is írjak, az zavarta múltkor, hogy amikor este hazamegyek, és leülök vacsorázni 1 órát, akkor nem vele beszélgetek, hanem TV-t nézek közben. Mondtam neki, hogy rendben, akkor beszélgetünk, akkor pedig felkapta a vizet valami témán, és azt mondta, hogy inkább menjek TV-zni. :D "De hát te akartad, hogy TV helyett beszélgessünk!" Szóval néha teljesen dilis, és ha az ember a kedvére tesz, abba is beleköt. Így aztán sok értelme van...

Na de elég belőlem.

Vajon hogy értette, hogy nem szerelmes? Mert ez elég komoly dolog. Én nem biztos, hogy vele maradnék ilyen esetben, de ezt csak leírni könnyű, megtenni gyakran lehetetlen. Én sem tudom elképzelni az életem a párom és gyerekem nélkül, ezért is fájnak annyira ezen dolgai.

Szerintem a szerelmet kell valahogy visszalopni a kapcsolatba.

Nos, haza is értem. Tehát egy elveszett szerelmet tényleg lehetetlen visszahozni, de ha még nem múlt el teljesen, és a másik fél hajlandó tenni azért, hogy javuljon a helyzet, akkor van remény. Nem sok, de van. Azt előre bocsátanám, hogy a tévhittel ellentétben van olyan, hogy egy pár érzései nem alakulnak át egymás irányába, még hosszú idő után sem, de olyan is van, hogy ha nem is szeretik egymást szerelemmel, azért jól megvannak együtt. Inkább barátok, mint szerelmespár.

Tehát ne azt a célt tűzd ki magad elé, hogy a kezdeti lángolást hozd vissza a kapcsolatba, mert az nem fog sikerülni. Őszintén beszéltetek egymással, ez jó. De ez csak a problémák kezelésére jó, elveszett szerelem visszahozásához nem. Ide radikális változtatás kell. Nem ismerlek titeket, de a szerelem akkor múlik el hamar, ha a párt nem éri elég olyan élmény, ami folyamatosan erősíti szerelmüket. Ugyanis a szerelmet is meg kell erősíteni, különben idővel elvész a monotonitásban és napi rutinban. Nehéz frappánsnak lenni egy dolgozó párnak, de nem lehetetlen. Sokaknak az segít, ha kimozdulnak a megszokott környezetből, és valami teljesen szokatlanba csöppennek. Utazás, sport, hobbi, a lényeg hogy együtt csináljátok. Adjatok szabadidőt magatoknak is, tehát néha vigyázzon valaki a gyerekre, hogy kettesben lehessetek. A szexben próbáljatok ki olyat, amit eddig még nem, bármi megengedett, ami örömet okoz, pláne ha meglepetésként éri a másikat. A kulcs a "más", hogy megtörjétek a monotonitást.

Nem egyszerű, hiszen aki újítani akar annak agyalnia kell, és ez fárasztó. Nem lehet leállni vele, nem elég az egyszeri alkalom, a változatosságot fenn kell tartani. Ilyenkor jön az elő, hogy akit igazán szeretünk, azért mindent vállalunk, mert jobban megéri a fáradság, ha láthatjuk, mennyire örül a párunk. Ha ő örül, mi örülünk, ha mindketten örülünk, erősödnek az érzelmek.

Néha a gyerek az oka az érzelmi lanyhulásnak, általában a férfi érzi magát ilyenkor elhanyagoltnak, hiszen az anya szinte minden idejét leköti a gyerek gondozása. Ez később sem javul, csak romlik. Nem szabad, hogy a gyerek teljesen eluralja az anyát, és a szülőket. Időt kell szakítani egymásra is, nem csak azt az oldalt mutatni, hogy "fáradt vagyok, nincs kedvem, nincs időm". Ez is megöli a szerelmet. Az igényességre, a külsőre is figyelni kell, mert néhány anyuka teljesen elfelejtkezik erről, amint megszületik a baba. Egy kis smink sosem árt(legalább egy enyhe szemkihúzás), de kerülni kell a szakadt pólók, kopott melegítők állandó viselését is. Elhiszem, hogy kényelmes, de nem mindig az a szempont, sőt. Nagyon fontos, hogy a párunk megpróbálja a legjobbját adni előttünk, és az ne csak alkalmakkor jöjjön elő. Ez mindkét félre vonatkozik. Bármilyen hihetetlen, de az egymás előtti testgáz ürítések sem erősítik a szerelem érzését. :) A megszokás okozza, de azt ugye kerülni kell.

Sok mindent lehetne még írni, befejezésként egy kiruccanási tipp: Ha meg tudjátok oldani, bízzátok valakire a gyerkőcöt a hétvégén, utazzatok el az egyik szép borvidékünkre, járjátok be a tájat, látogassatok meg néhány pincészetet, csiccsentsetek be, érezzétek jól magatokat. Idézzétek fel a kapcsolatotok elejét, amikor megismerkedtetek, az akkori érzéseket, az első kézfogást, az első csókot, amikor először mondtátok egymásnak, hogy szeretlek.

Minden jót nektek!

Igen az a szerelem amivel egy kapcsolat indul bizony átalakul. És minél nehezebben fogadjuk ezt el, annál nehezebb újra boldognak lenni. Viszont, ha különmennétek, ugyanez történhet a másik kapcsolattal is, szóval nem érdemes ugrándozni. Nem,mintha akarnál, csak írom.

Én is éreztem így, de valahogy nyugtattam mindig magam, belegondolva, hogy nem rossz ember Ő, és tudom, hogy szeret, ha már nem is úgy, mint régen, de én is bevallom ugyanígy vagyok ezzel, és mással is így lenne valószínűleg.

Adj magadra, látod értékeli, és kell egymásra időt szentelni.

Nem igazán válóok. Szerintem nagyon sokan vannak így. És tudod mit vettem észre, hogy itt mikor másokról olvasok, megtalálom magunkat, és válaszokat kapok a kérdéseimre, amit még fel sem tettem itt. És megkönyebbülök, könyebben elfogadom amiket átérzek. Mikor ilyesmiben voltam, mint te. Amíg nem durva a helyzet, és mindketten akarjátok, menni is fog a jó kapcsolat .

Egyszer fent, egyszer lent.