Meddig lehet elviselni a házastárs lelki durva beszédét, tapintatlanságát?

Ne haragudj, de ez téged is minősít.

Nekem egy ilyen múltú, ilyen "egzisztenciájú" férfi a küszöbömet sem léphetné át, nem hogy még az ágyamba engedjem, és gyermeket szüljek neki!

No, helyedben én úgy volnék, hogy jobb nélküle, mint vele, ha van gyerek ha nincs, ha sajnálom ha nem.

Boldog is lehetsz nélküle, de a gyerekeiddel. Ő már csak egy plusz lesz neked, akit el kell viselj, és szerintem gyerekekkel ez már nehezebb. Én az egyedült választanám a te helyedben a gyerekeimmel. Másért nem a gyerekek miatt. Nekik sem jó ám azt érezni látni, hogy micsoda bunkóság megy körülöttük miatta. Nem akarod, hogy olyanok legyenek, ne legyenek normális értékeik. Nem könnyű, de mégis ez a könyebb és jobb megoldás legalábbis szerintem.

Nem vagyok válás párti egyébként.

Akkor most eleged van belőle, vagy mégsem? Akarod majd a gyerekeiddel együtt hallgatni a durva beszédét, és hogy mennyire utál a babával együtt, vagy inkább választanád egyelőre a férfi nélküli, de nyugalmas életet magad és gyerekeid számára? Az alapvetően ilyen természetű ember jobb már soha nem lesz, nagyobb eséllyel inkább rosszabb. Anyagilag nem vagy ráutalva, apaként és családfőként egy nagy nulla, akkor megéri mellette maradni azért, hogy valaki legyen melletted az ágyban? Ráadásul ha a saját gyerekére ezt mondja, akkor hogy viszonyul a tiedéhez?

Csak rajtad áll, hogy hajlandó vagy-e vállalni bizonytalan időre a férfi mentes életet a nyugalmatok érdekében, ami a gyerekeid számára sem mellékes, vagy pedig tovább kell tűrnöd a jelenlegit, amin nem fogsz tudni változtatni.

Hogy hosszabb időn keresztül nem találtál tisztességes társat magad mellé, nem feltétlenül jelenti, hogy ez lehetetlen, de valóban megtörténhet. Csak te tudsz dönteni.

Mindig mellette érvelsz, így nem látom értelmét a kérdésednek.

Viseld el ÖRÖKKÉ!