Hogyan lehet elviselni, hogy véget ér a közös élet? Hogy elhagyod az otthonodat, amiben évekig éltetek? Más is ilyen nehezen viseli?

A változás, főleg egy ennyire gyökeres, pszichológiai értelemben krízishelyzet. Ez szinte mindenkiből félelmet, bizonytalanságot vált ki.

Szóval normális dolog, ezen mindenki átmegy egy nagyobb változás idején.

Ha ennyire fáj, vissza fogsz vágyni, hiába mész el (tapasztalat). Nem lehetne ennek egy új esélyt adni? párterápia, sok-sok beszélgetés, egymás újra felfedezése... valamiért együtt töltöttetek sok évet, és van egy gyermeketek, aki örökre összeköt, lehet hogy csak egy próbát kell kiállnotok, és egymásra kell megint találnotok?

Nem tudhatom pontosan hogy te mit érzel, csak amiket én tapasztaltam... amikor nekem végleg lezárult, nem érdekelt hogy egyszer más párja lesz, vagyis, mivel szerettem, és tudtam, velem nem lehet boldog, örültem volna neki ha rövid időn belül talál magának párt.

Én azt gondolom hogy ilyenkor nincs veszve semmi,egy úja alapra kell építeni a kapcsolatot,színesebbé tenni és többet foglalkozni egymással és valahogy felpezsdíteni az életeteket...hogy ne csak a szürke hétköznapokról szóljanak a dolgok...mintha újra kezdenétek,csinálni egy randit mint az elején,elmenni egy parkba beszélgetni mintha még nem is ismernétek egymást,utána egy mozi egy romantikus vacsora és még sorolhatnám a jobbnál jobb ötleteket,persze ehhez 2 ember kell....a lényeg hogy egy kapcsolatért mindig tenni kell és ne csak a hétköznapok legyenek fontosak...mindig legyen a másiknak egy kis meglepetés amivel feltudja dobni az ember a dolgokat..elég egy ölelés vagy egy olyan szó amivel az ember a másikban feléleszti a vágyat és a tűzet és ne csak megszokásról szóljanak a dolgok...fontos dolog az hogy a másik érteztesse a másikkal hogy ő fontos neki ehhez elég egy apró gesztus egy mondat egy szó...egy olyan érintés amivel érzi az ember hogy ő fontos nekem...

Vegyétek kicsit lazábban az életet és örüljetek egymásnak és hogy ilyen sok időt lehúztatok egymás mellett..

szexeljetek jó sokat,dobjátok fel a szexuális életeteket és szeressétek egymást..legyetek türelmesek egymáshoz..ne csak a gyerek nevelésről és a pénz keresésről szóljon az életetek..valoszinű eljött egy kritikus pont az életetekben és ezt át kell vészelnetek és nem fel adni,ha érzed azt hogy fájna az elválás akkor bizony nem szabad feladni,mert ha simán kitudnál sétálni az életéből akkor lenne a baj,de úgy gondolom hogy jelen esetben nincs veszve...tegyetek érte és ne egymástól várjátok a csodát...