Hogyan lehet elviselni, hogy véget ér a közös élet? Hogy elhagyod az otthonodat, amiben évekig éltetek? Más is ilyen nehezen viseli?

Adva van egy évtizedes kapcsolat, egy közös gyermek. A párom nagyon jó ember és jó apa, ennek ellenére én úgy érzem, hogy kihűlt a kapcsolatunk, nem tudom már ezt így tovább folytatni. Ő békülni szeretett volna, de érezte rajtam, hogy részemről ez már nem járható út. Ő marad a közös házban, én megyek a gyerekkel másik lakásba.

Ahogy közeledik a költözés időpontja, miért fáj mégis ennyire, hogy nem lesz része az életemnek, hogy egyszer más párja lesz, hogy itt kell hagynom azt, amit közösen építettünk? Holott jó ideje érzem, hogy nem jó nekünk együtt, már a szexuális életünk sem működött... de mégis. Elbizonytalanodtam, és kapaszkodnék belé két kézzel, amikor már konkrétan odáig jutottunk, hogy keresek magunknak másik lakást.

Ezt mindenki megéli? Vagy lehet, hogy rosszul döntök, és mellette volna a helyem?

Miért fáj ennyire??????????