Most ez komolyan válóok?

Én 20 évesen mentem férjhez.A férjem imádott mászkálni,szórakozni,és nekem ez nagyon tetszett.(a szórakozás alatt a mozit,sétákat,időnként 1-2 túrára gondoltam)

A házasságunk után szinte ki se mozdult a lakásból.Mindig azt mondogatta,hogy elég neki,hogy eljár dolgozni,és ha zöldet akarok látni menjek a kertbe ki..Én s dolgoztam(sőt én Pestre jártam dolgozni,így többet is utaztam) mégis vágytam egy kis sétákra,mozira.A fiam születése után még rosszabb lett.Onnantól kezdve sehova nem járt el velünk..Imádta a fiát,de soha egy gyerekprogramra,soha egy strandra vagy akárhová nem vitte el..Mindig csak otthon.Így éltem 8 éven keresztül..Se internet,se telefon semmi...Annyira le voltam mindennel maradva,hogy talán én voltam az egyetlen ember akinek az első mobil telefonja 28 évesen lett.

Sajnos fájó szívvel láttam,hogy a körülöttem élők(sógorék,testvéremék) állandóan mennek ide-oda,állandóan utaznak nyaralni,élik az életüket..Mi még akkor sem mentünk lagziba ha meghívtak minket,mert szerinte csak pénzkidobás az egész..Egy reggel arra keltem fel,hogy a fiam 8 éves,és én is majdnem 30 leszek..Az élet úgy elrohant mellettem,hogy észre sem vettem..Ez nagyon lehangoló tud ám lenni..

Végül is a sok könyörgés,kérlelés után végül is akkor döntöttem,hogy elválok amikor a nővérem befizetett nekünk 1 hetes balatoni nyaralásra (ez volt tőlük a szülinapi ajándékom) Nekünk csak költőpénzt kellett vinni,hiszen az utazás költsége,a szálloda,minden fizetve volt..A férjem utazás előtt 2 nappal lemondta,hogy nem megyünk,mert nincs kedve!Bizony én itt döntöttem el,hogy vége,elválok..

Nem vagyok egy csavargó,de ÉLNI szeretnék,és nem élve porosodni vidéken..Igen,így nálam is ez volt a válóok..

Hogy a fiam mennyire volt áldozat? Semennyire..MA már felnőttként ő is azt mondja,hogy helyes döntés volt.

Mi kulturáltan váltunk el,semmi vita nem volt köztünk..Mindig rendesen fizette a gyerektartást,de amíg kicsi volt akkor is vagy az apósom jött a fiamért,vagy én vittem le vidékre..Amikor nagyobb lett,inkább a fiam utazott. Ma újra boldog házasságban élek,és a fiam is jól kijön mindkét mostoha szülővel.Mi amióta külföldön élünk(így biztosítom a fiam jövőjét) sincs semmi gond.A férjem mindig elvisz egy kirándulásra,sétára,moziba..38 éves vagyok,és sokszor még mai csodálkozva nézek a világra,mert úgy érzem mintha évekig Kómás lettem volna,és lemaradta valamiről..

Szóval itt a válasz,hogy miért lehet ez is válóok..

38/N

Akkor lehet én is jobban járok, ha otthagyom a mostani kapcsolatom?

Ahogy elnézem a dötő többség eléggé egyértelműen azt mondta ez lehet válóok. Én is így élek és nem vagyok boldog. Másfél éve költöztem ide, de nem is ismerek senkit, mert nem visz el sose sehova és nem ismerek senkit akivel elmehetnék. Próbáltam ismerkedni, de nem állnak szóba az emberek csak úgy egy vadidegennel csak ha ismerős mutatja be. Elég gáz ez így, de ahogy elnézem az előbb elhagzottakat megéri változtatni. És fiatal is vagyok, nálunk még gyerek sincsen! :-)

22/L

ma 14:04 vagyok..

Hány éves vagy? Csak azért mert nem tudod elképzelni,hogy bizony ez is válóok lehet..Azért ne így képzelj el egy veszekedést,hogy "elválok,mert most szombaton nem mentünk moziba!" Ez nem így megy..Sok sok év lemondás,elkeseredettség,amikor már nem érzed magad nőnek,amikor már semmi nem tesz boldoggá,mert nincs mi boldoggá tegyen.Amikor azt veszed észre,hogy hazajön a férjed,és elfelejtette a születésnapod,névnapod,házassági évfordulót,karácsonyt,anyák napját,nőnapot.Amikor el akarsz mesélni egy esetet ami veled történet meg a nap folyamán,és észre veszed,hogy semmit nem hallott abból amit mondtál,mert éppen a tévét bámulja,csak bólogat neked..Amikor már évek óta csak a munkahelyedre meg hazajársz,és nem hétvégén de évente egyszer sem mentem sétálni,kirándulni..Na ilyenkor elgondolkodik az ember,hogy tényleg így akar élni még vagy 20-30 évet??

Én nem akartam "élőhalott" lenni.Így több hasztalan könyörgés,próbálkozás után elváltam..

Nem kell,hogy válóper után tönkre menjen mindenki..

Én ma boldog vagyok,és csak annyit változtatnék az előző esetben,hogy nem vártam volna 8 évet,hamarabb kellett volna lépnem..Egyébként mint írtam a fiam szerint jól tettük,hogy elváltunk,mert 8 évesen sokszor látta,hogy szomorú vagyok,hogy megint sírtam,hogy az apja megint lezárta a beszélgetést avval,hogy "Nem megyünk,és kész"

Amíg nem éled át addig fogalmad sem lehet erről az életről..De ahogy mondják "Az vesse rá az első követ....

Nagyon általánosítasz.

Ahogy előttem is írták, nem az a baj, ha egy buli kimarad, sőt a legtöbb esetben szó sincs buliról.

És a rengeteg válás nem azért van, mert az emberek nem mondanak le buliról, ugyan már.

Tudod miért van ennyi válás? Mert a házasság mint olyan elveszítette a fontosságát. Mert a legtöbb ember azért házasodik, vagy megy hozzá valakihez, mert fél, hogy különben nem lesz más. Nagyon felpörgött a világ, már semmi sem szent, m,ár nincsenek tabuk, így a legtöbb ember úgy gondolja, hogy a biztos jó társ helyett a biztosat választja, és nem mérlegeli, jó társ lesz-e. Inkább attól való félelmében, hogy nem lesz más, beéri kevesebbel is.

Ha az emberek nem félnének a változástól idejében, akkor nem lenne ennyi szar kapcsolat.

Nem a legkevésbé rosszat kell választani, hanem a leginkább megfelelőt. Akkor elkerülhető lenne, hogy két tökéletesen különböző ember nyeljen egymásnak, és gyűlölje meg emiatt egymást, akkor kevesebb lenne a válás.

És igenis válóok lehet, ha az egyik nem hajlandó sehová kimozdulni, a másik meg menne. Hiszen a két ember tökéletesen eltérő mentalitás, sosem találnak közös nevezőt. Akkor minek maradjanak együtt?

Ha előtte gondolkodtak volna ezen, akkor össze se jöttek volna.

És nem csak a bulikról van szó, a kulcskérdés az ALKALMAZKODÁS. Ha a nő tiszteletben tartja, hogy a férfi 7-ből 6 nap otthon ülne, akkor a férfi miért nem tudja tiszteletben tartani, hogy azon az egy napon meg igenis mennek?

Miért kellene mindig csak az egyik félnek engednie a saját igényeiből?

Visszatérve a válásra: régen valóban nem volt ennyi. De régen a nőket arra nevelték, hogy a férfi eltart, ergo ő az úr a házban, mert ő teszi a kenyeret az asztalra.

Mára viszont a legtöbb háztartás kétkeresős, mégis a férfiak nem engednek az "én igényem mindenek felett" szemléletből, annak ellenére, hogy a nők általában többet tesznek le az asztalra (hiszen még a munka mellett a háztartás is az övék).

Ezek ismeretében hogy lehetne elvárni egy nőtől, hogy még a saját igényeit is tökéletesen szorítsa háttérbe? Főleg, hogy 95%-ban így is ő alkalmazkodik? Ezt egy férfi meg kell értse. Ha nem érti, akkor nem volt jó választás, és másikat kell keresni. És ez közel nem a buliról szól.

Mindenki követ el hibát, de azért túlzás lenne egy hibáért egy élettel fizetni.

ha két ember tűz és víz akkor hiába olyan oltári nagy a szerelem előbb-utóbb elkopik. a sok apró kis dolog egy idő után elég terhessé válik. szerintem az az igazi amikor a párod egyben jó barátod is, azonos gondolkodásmód, azonos életszemlélet, közös hobbi jó ha van, de legalább hasonló érdeklődési kör. én személy szerint nem szeretek bulizni és ha a barátnőm (ami nincs) minden hétvégén diszkóba akarna menni akkor nem mennék, aztán egy idő után már nem is lenne a barátnőm....

szerintem ezt úgy képzeld el mint két összepasszoló alkatrészt egy gépben. ha a két alkatrész összepasszol akkor zökkenőmentesen üzemel a rendszer. ha már van eltérés akkor a mértékétől függően a folyamatos súrlódás-kopás miatt elhasználódik, tönkremegy. az elején persze ez nem látszik, de idővel kiderül a hiba.

23f