Van-e létjogosultsága a válásnak? Miért mondják ki oly' sokan a holtomiglan-holtodiglant (jóban-rosszban, egészségben-betegségben stb. ), ha nem gondolják komolyan? Miért nem gondolkoznak ezen az esküvő előtt?

Azzal én sem értek egyetm hogy mint a tampont kiválasztom, kipróbálom, nem válik be kidobom. Ez nem ugyanaz a kategória kéne legyen.

DE! én tapasztaltam már, hogy valami menet közben végérvényesen elromlik, javíthatatlan. Néha jobb megválni, hogy az ember épen folytathassa a maradék kis életét.

A válások oka, hogy az egyik fél durván megsérti ezt a szövetséget, amiről nem volt szó.

Senki sem várhatja el, hogy együtt éljen egy ember valakivel, aki megcsalta, netán szeretőt tart évek óta, mástól van gyereke/másnak csinált gyereket, aki alkoholista lesz, vagy drogos, vagy játékgépbe dobálja a család összes vagyonát, aki üti-veri (mondjuk két évvel az esküvő után kezdi, előtte meg "elfelejtette bejelenteni", hogy örökké nem fogja magát megjátszani), és ezek még csak a leggyakoribb válóokok.

A legtöbb alkoholista egy idő után agresszív lesz, és mondjuk az a férj, aki rendszeresen eltángálja a nejét, a gyerekeket, késsel fenyegetőzik, stb, nem fog hallgatni a szép szóra, és sza.rik a segítségre. Ha a gyerekeket is bántja, akkor kifejezetten nagy felelőtlenség vele maradni, mert húúúú, a házasság intézménye szent.

A házasságot a Magyar Állam ismeri el, és legális, bevált módszer a válás. Az Isten előtt, csak a templomban megkötött házasságot a jog nem ismeri el. Viszont az egyház nem ismeri el a válást, ezért nem lehet másodszor templomban esküdni.

Az állam és az egyház ugyanis rég különvált.

Nem az a feladatunk, hogy lenyeljünk mindent, és fogadjuk el a másik minden hibáját, de nem ám!! Az a házastársak feladata, hogy alkalmazkodjanak egymáshoz, segítsék egymást, és igyekezzenek mindent megtenni, hogy a másikat boldoggá, de legalább elégedetté tegyék.

Az a válások oka, hogy pl. a munkanélküliséget egyesek poháremelgetéssel, és nem álláskereséssel próbálják megoldani.

Tetszik érteni?? Nem azért van válás, mert az egyik fél intoleráns, és nem akar segíteni, hanem azért, mert a másik fél inni kezdett.

De ezt természetesen más példán is le lehet vezetni.

Régen úgy éltek az emberek, hogy egy asszony köténye mindent eltakar, vagyis ha ivott a férj, verte a családot, hetente volt erőszak, vérfertőzés, vagy bármi, akkor arról hallgatni kell, tűrni kell, mert muszáj.

Mert nincs hová menni, mert a nő nem dolgozik, mert a nő kiszolgáltatott, mert csak cselédje az urának, nem a házastársa.

Ma szerencsére van választási lehetőség, és sokan élnek is vele.

Az pedig régi alaptétele minden házasságnak, évszázadok óta, hogy úgysem lehet a másikat megváltoztatni, aki erre építi, hogy "majd én leszoktatom az italról/játékgépről/ku.rvázásról/stb", az máris temetheti a házasságát.

nem,persze, nincs neki létjogosultsága.szenvedj inkább egy agresszív, alkoholista, mihaszna ember mellett életed végéig,mert egyszer kimondtad az igent,amikor még minden rendben volt.

boldog házasságból csak egy hülye lép ki.boldogtalanban meg minek élni?megkeserít téged, a gyerekeidet is. amúgy nekem ennek a kérdésnek megint olyan szaga van,mintha csak a nőkre vonatkozna, és csak őket ítélnéd el a házasság felbontásáért, mert "nem tudták vízen tartani a süllyedő hajót".

minden két emberen múlik,ha egy házasság tönkre megy, az is két ember hibája.senki ne ítéljen el mást azért, mert nem hajlandó lenyelni a rosszat amit kap.

egyébként is: a házasságot nem Isten kötötte össze, hanem először is a két ember, akik úgy döntöttek, összekötik az életüket, aztán meg egy anyakönyvvezető, vagy egy pap. egyik sem Isten.szerintem.

Oké, hogy elfogadni a másikat olyannak, amilyen, és nem formálgatni. De pont ezaz, hogy az emberek az évek során megváltozhatnak. Fiatalabb korban persze gyorsabban változik az ember (most a gyerekkortól a fiatal felnőttkorig tartó időszakra gondolok). De felnőttként is megesik, még ha lassabban is. Lehet, hogy valaki előnyére változik, de lehet, hogy hátrányára, olyan szinten, hogy az a másiknak már elfogadhatatlan.

A másik, hogy olyan is előfordulhat, hogy teszem azt, 10 év házasság után adódik egy olyan helyzet, ami korábban sosem, és az egyik fél nem úgy reagál rá, mint ahogy a másik várná. Erre nem lehet azt mondani, hogy már korábban végig kellett volna gondolni, hiszen ezt nem lehetett előre tudni.