Van esélyem elváltan, kisbabával új párt találni 26 évesen?

Sziasztok.

Nem váltam még el, párommal együtt neveljük kisbabánkat.

Sokszor írtam kikérdést és nagyon sokszor próbáltam átgondolni mi lenne a helyes.

Problémám, hogy utálok párom falujában élni anyósék és párom tesójáék mellett. Lassan egy éves a gyerekem és mindennap csak őket látom itt. Az én családom az ország másik végén lakik, akikhez 4-5-6 hetente haza szoktunk járni.

Betelt számomra a pohár azonban, hogy én sose ártottam a légynek se, sose szóltam egy rossz szót se, de engem itt nem fogadnak el. Én csak kihordtam a gyermeket a páromnak. Rettentően társas magányban érzem magamat.

Köszönöm nem szeretnék mindennap anyóséknál ülni. Sógornőmnek is kicsi gyereke van, de nem kíván és sose kívánt velem barátkozni.

Mindennap sírhatnékom van emiatt.

Ha haza tervezünk menni párom tesója mindig beszól, illetve próbál lebeszélni róla és bűntudatot kelteni. Anyósék is mindig kivannak tőle készülve. Van egy kutyánk is azt se akarja senki megetetni, ha elmegyünk és pl. párom vesz ki egy szabit akkor emiatt is állandóan csesztetik, de én is szeretnék hazamenni, főleg így, hogy mivel én itt mindennap Csak a párom családját látom kötelezően még jobban igen is hazaakarok menni oda, ahol engem tényleg szívesen làtnak.

Tesómnak is egy idős gyereke van, mint nekem és mindig kérdés nélkül szeretettel vár.

Én azt érzem nem akarok maradni a párommal. Belefáradtam, hogy ha ő elmegy dolgozni vagy hétvégi vagy délutáni programja van én mindiz egyedül vagyok és vagy nézem a babámmal a búzamezőt vagy sétálok a lakatlan utcákon és elviselem a beszólogatásokat.

Én szeretnék elválni. Imádtam a párom, ő volt a minden. Csodás apja a kisfiamnak, de én màr nem tudok a párom családjának szemébe nézni, én nem akarok többé közéjük tartozni. Nem szeretnék többé magányos lenni.

Párom nem kíván féltávra költözni.

Én gondolkodom, hogy elválok és hazaköltözöm, aztán megpróbálok valahol a családom közelében albérletet bérelni.

Egyszer szeretnék magamnak párt, szeretnék még gyermeket, szeretnék újra szerelmes lenni, vonzódni, boldog lenni.

Mert most leírhatatlanul boldogtalan vagyok.

Tele iróniával, elkeseredettséggel, egy őszinte mosolyom sincs.

A párom nem hajlandó max a telisteli cigánnyal kisvárosba menni, ami közel van a falujához. Én nem szeretnék.

Megértem ideköti a családja, a munkája a hobbija.

Viszont én több megalázást, magányt nem kérek.

Tönkre teszem a gyerekem életét tudom, nagyon megbántam, nagyon sajnálom!:(