Hogy kezeljem a férjem a válásig és közben?

Elhidegültünk teljesen a férjemmel, utólag persze okos az ember, tudom, össze se kellett volna házasodnunk. Sőt, mondhatom, hogy megutáltuk egymást. Van egy 2 éves gyerekünk is, közös ház, hitellel. Válni fogunk.

Nyár közepén elköltözött a férjem, annyira tarthatatlan volt már a helyzet, látszott a kicsin, mennyire megviseli az állandó veszekedés.

Én teljesen jól voltam a döntésemmel, tudom, hogy mindenkinek ez lesz a legjobb. Igen, jobbára az én döntésem volt, mert a férjem ugyan egyàltalán nem volt boldog, de a kényelem nagy úr…

Az én életemben felbukkant egy régi ismerős, akivel a kölcsönös szimpátián és ennek megbeszélésén kívül semmi sem történt. Eddig. Most randizunk, ismerjük meg egymàst, mert az érzés egyik oldalról sem tűnt el.

A férjem meg egy véletlen folytán megtudta, hogy van valakim.

Tajtékzik, miközben évek óta! nem volt közöttünk intimitàs, szex.

Fel akar rúgni minden megállapodást, amiben megegyeztünk a váláshoz. A gyerek érdekeit semmibe veszi. Mocskolódik, szóban bántalmaz, ahogy eddig is tette, de már a fizikai erőszak sincs messze, lökdösés màr volt pl.

Értem a sértett egoját, de az, hogy a válásig jutottunk két emberen múlt, számtalan próbálkozásom volt a dolgok helyrehozatalát illetően.

Én csak a gyereknek szeretnék mindent megadni, és az apja legyen az élete része amennyire csak tud/akar. Nem akarom megoldani, megbeszélni a kapcsolatunkat, hibáztatni, utálkozni. A férjemnek is csak azt kívánom, hogy találjon valakit, akivel boldog kapcsolatban tud lenni. Szeretnék egy stabil szülői együttműködést, ahol a gyerkőc áll az első helyen.

Ha bárki volt hasonló helyzetben, hogy lehet ezt kezelni, mit lehet tenni?

Ha nem lenne egyértelmű, megbeszélni nem lehet ezt vele. (: