Bűn a válás? Ha tényleg kihult, és jobb lenne mindkettőnknek?

Tényleg azt hiszed, hogy a nem létező Istennek az lenne a vágya, hogy te, mint egy hithű ember boldogtalanul éljen élete végéig, mert válni bűn?

Régen persze bún volt, mert oda lett a családi vagyon vagy felbomlott a szövetség.. meg ilyen okok.. megszólta a falu, de manapság ki a szart érdekel? Nem vagy boldog akkor el kell válni.

Az ilyen valláskárosultaktól mentsen meg minket a jóisten! 🙏

Hogy egyáltalán már a kérdés felmerül bennetek! Nagyon zavaró.

Melyik egyház ez, ahol még mindig ennyire szégyellnivaló a válás?

Szerintem Istennek jelen pillanatban kisebb gondja is nagyobb annál, hogy ítélkezzen Kissné Mária felett, amiért ő el szeretne válni.

Amúgy szerintem ha hiszel ebben, és őszintén úgy gondolod, hogy Isten jót akar neked, akkor egyértelműen támogatna abban, hogy boldog legyél. Az egyház nem biztos, hogy felbontja a házasságotokat, ha volt templomi esküvőtök, de kit érdekel, a következő házasságnak már nem kell templomban megtörténnie, Isten szeme mindent lát, akkor is, ha nem az ő házában esküsztök meg.

Nyilván a fenti válaszok olyan szemszögből íródtak, ahol a szerző meggyőződése, hogy nincs Isten. Nézzük meg, mi a helyzet egy másik nézőpontból.

A nulladik feladat annak tisztázása, hogy egyáltalán mi a bűn? Bűn az, ami nem Isten akarata. De vajon miért nem az? Azért, mert meg akarna fosztani bennünket valami boldogságtól, örömtől, jótól? A vallásellenesek szemében úgy vettem észre, hogy jellemzően ez a kép él. Pedig egyáltalán nem erről van szó. Ami Isten szemében bűn, az nem jó az embernek sem. Legfeljebb ideig-óráig könnyű megoldást, látszólagos örömöket ígér, de hosszabb távon sokkal több kárt okoz. Isten nem ellensége az örömnek, a boldogságnak - hogyan is lenne, hisz ez mind tőle származik -, de nem akar rosszat sem az embernek. Istennek nincs szüksége arra, hogy mindenféle szabályokat állítson, és az emberek ennek engedelmeskedjenek. Minderre az embernek van szüksége, hogy tudja, hogyan kell élnie, ha boldogságban és gyarapodásban akar élni. Az egyik hozzászóló által említett nyomorúságok, idézem: '"isten" leszarja, hogy emberek nyomorognak, szenvednek és döglenek éhen', nem Isten miatt vannak, hanem az emberek okozzák egymásnak azáltal, hogy nem úgy élnek, ahogy az az isteni iránymutatások szerint javukra volna.

Akkor ezt tisztáztuk.

Mi a helyzet, a válással? A válás tilalma a család egységét szolgálja. Problémák minden életben előfordulnak, ez a tilalom arra ösztönöz, hogy azokat megoldani próbáljuk, ne pedig a könnyebb "megoldás" reményében azonnal lecseréljük valami olyanra, ami később sokkal nagyobb kárt okoz. Különös súlya van mindennek, ha gyerekek is vannak.

Magyarán az első próbálkozásnak mindenképp a kapcsolat rendbehozatalának kell lenni. Ahelyett, hogy neki sem állunk, mert "úgy sincs értelme", meg kell ezt próbálkni. El kell menni sétálni, le kell ülni beszélgetni. Meg kell tudni beszélni, mi okozta, hogy idáig jutott a kapcsolat, milyen sérelmek, fájó pontok vannak esetleg mindkét fél részéről. Két felnőtt ember között ez nem lehetetlen. Sokat csodálkozom, hogy itt a gyakorin milyen párkapcsolati kérdéseket tesznek fel egymásnak az emberek, ahelyett, hogy egyszerűen megkérdeznék a társuktól. A túlnyomó többségét értelmes emberek között meg lehetne beszélni. Miért nem teszik? Inkább jönnek ide tanácsért vadidegen emberekhez, akiktől ráadásul csuklóból kapják az egyszerű "megoldást": válj el! Ja, hogy esetleg meg kéne próbálkozni a kapcsolat megmentését, az fel se merül...

Ezen túl, szélsőséges esetben előfordul, hogy egy kapcsolat valóban nem menthető. Ilyenkor a kereszténységben is ismert az "ágytól, asztaltól való elválás" lehetőség, ezzel a felek viszont nem válnak szabaddá, ha szentségi házasságot kötöttek, az továbbra is megmarad. Bizonyos súlyos esetekben (pl. egyik fél erőszakos, veszélyezteti a másik testi épség, stb.) ezt nem lehet elkerülni.

Előfordulhat az is, hogy kiderül: a házasság eredetileg sem jött létre. Pl. valami súlyos dologban hazudott az illető a másiknak, vagy nyilvánvalóan nem voltak adottak a feltételei, hogy házasságra lépjen a másikkal, stb. Ilyenkor egyházi bíróság ki tudja mondani a házasság érvénytelenségét, és ekkor a felek szabad állapotúnak számítanak. (Ez tehát valójában nem válás, hanem annak megállapítása, hogy a felek nem is voltak szentségi házasságban.)

Ezeket csak a teljesség kedvéért írom le, első körben mindenképp próbáljátok meg helyrehozni a kapcsolatotokat. Higyjétek el, ami egyszerűbb megoldásnak látszik, később sokszor több nehézséget hoz. Ti ismeritek egymást, a konkrét problémákat, de én azt mondom, egy felépített közös életet, egy egykor jól működő kapcsolatot nem megpróbálni megmenteni, kihagyott lehetőség lenne. Melós dolog, tudom, de ha sikerül, nagyon megéri. Foglalkozzatok ezzel a témával aktívan, legalább egy évig. Ha kell, kérjetek külső segítséget is. Ha őszinte a szándék, hogy megmentsétek a kapcsolatotokat, akkor a befektetett munkának meglesz az eredménye is.

Szerintem létezik Isten, de nem olyan formában mint ahogyan a keresztények gondolják és mivel szabad akarat van őt "nem érdekli", hogy mit csinálsz. Nem felelsz érte ha meghalsz. Nem pokolban kötsz ki és nem a mennyországban, csak egy üres térben lebeg a lelked majd új életet kezdesz valamikor és a múlt életeid "lenyomata" alapján. Semmi karma nincs, mint írtam szabad akarat van. Te szabod meg mint "lélek", hogy hová "szüless le", te szabod meg az élet feladataid, hogy a "lelked" tisztuljon, fejlődjön és ha sikerül ki tudja mennyi élet után akkor "angyal" leszel.

Nincs büntetés Isten által, ő csak egy energia, te is az vagy. Úgyhogy ha jön valamilyen "belső hang" ami "vezérel" akkor hallgass rá.

Milyen valláshoz kötődsz?

Mert a Római Katolikus Egyháznál nem bűn.

A vallási neveltetés viszont családi szocializáció kérdése. Tehát az a kérdés, hogy mennyire visel meg ha a családod bűnösnek tart majd. Vagy te hogy dolgozod fel magadban, ha bűnösnek érzed magad.

Sokan a felekezetük álláspontja szerint gondolnak arra, hogy mit vár tőlünk Isten. Mit szabad és mit nem.

Szerintem Isten közvetlenül is szólhat hozzánk. Tehát a tiszta vagy a belső hangod útba igazít.

Adott esetben viszont az egyház nem ítél el. Ha akarsz támaszkodhatsz erre, úgy könnyebb a lalkiismeretednek.

A rom kat szerint a házasság szentségét a felek adják egymásnak ill. bele az egységbe. Ha ti nem érzitek, hogy ott lenne a szetség, az egyház nem erőlteti rátok.

Esküdtetek Isten színe előtt. Ezt kell őszintén feldolgozni magatokban. Miként szemlélitek: felrúgjátok amit fogadtatok, vagy mi a gyarázkodás?

Ez arra való, hogy komolyabban vegyétek a vállalásotokat és ne adjátok fel első adandó nehézség kapcsán.

Röviden azért kellene nem kevés energiát fektetni abba, hogy a fogadalmatok megtartására módot találjatok. Nem szenvedni kell, és nyomorogni. Nem ezt "várja Isten" tőletek. A vallás célja végülis az, hogy keresd Istent és így közeledj felé.

Ez a keresésé nem leányálom. Az elhivatotságod épp a bevállalt nehézségekben és a puszta pillanatnyi vágyakon való felülemelkedésben tükröződik.

Szerintem praktikus módszer ebben, hogy a nehézségekben, az elviselendő "kellemetlenségekben" megleled az miként szolgálja az épülésedet, fejlődésedet... a nagyon vallásosak szavaival: "Istenhez való közeledésedet.

A boldogság ebből fakad, függetlenül attól mennyire hiszel Istenben.

A belső épüléseden keresztül lesz jobb életed.

És a kihívások adják erre a legjobb alapot.

Első körben meg kell próbálni helyrehozni a házasságot. Ha egyedül nem megy akkor párterapeuta vagy pszichológus segítségével. Ha már végképp mindent megpróbáltatok és nem sikerült, akkor tisztességesebb dolog elválni, mint boldogtalanságban élni, esetleg házasság alatt megcsalni egymást.

Nekem is van ilyen "vallásos" ismerősöm aki templomban kötött házasságot, de kb 20 éve csalja a feleségét. De elválni nem lehet mert mit szólnak az emberek, felezni kellene a vagyont, Isten színe előtt kötött házasságot stb, stb kifogásai vannak. De ezek sosem jutnak eszébe amikor az aktuális szeretőjével van.

Szerintem ha már szabad akaratot adott az Isten az embereknek, azt azért adta hogy mindenki dönthessen az életéről. Nem azért van agyunk, nem azért tudunk gondolkodni hogy állati szinten megragadjunk. Pont a döntés képessége az ami megkülönböztet az állati ösztöni szinttől.

Úgyhogy aki döntésképes az inkább váljon el, minthogy élete végéig egy rossz kapcsolatban szenvedjen.

Ha az Isten nem akarná hogy ilyen helyzetben elválj akkor nem teremtett volna neked agyat, hanem megmaradtál volna állati szinten és más dolgod nem lenne mint szaporodni, enni, inni, üríteni.

"De ezek sosem jutnak eszébe amikor az aktuális szeretőjével van."

Honnan tudod mi jut eszébe mikor a szeretőjénél van?

Tán azt gondolod, az embert elriasztja a helytelen cselekedettől a helytelenség felismerése?

Az ember tragédiája épp az, hogy a tárgyi tudás birtokában nem képes uralni élete tárgyait, hanem azok uralják. A valódi alanyi tudás csak folyamatos, megszakítatlan helyes gyakorlással tartható fent.

Az élet tárgyai közt azonban sok kellemes dolog van. Miért is akarnánk elszakadni ezektől? Csak az alanyi tudással láthatjuk, hogy a nemkívánt együtt jár a vágyottal.