Jó ötletnek tartanád-e, hogy a válást pénzbirsággal kellene büntetni?

Gondolkodni oké, de

"Esetleg nem befolyásolja (közvetlenül, bár mindenki szereti ha boldog emberek veszik körül, és nem irigykedő rosszindulatúak), csak szeretne másnak jót? Például, hogy a felelőtlen döntéseik miatt ne teljenek el évek az életükből feleslegesen?"

ez kicsit túlzás.

"meglehetne nekik magyarázni, hogy olyat válasszanak akikkel úgy gondolják hogy egész életükben együtt tudnak maradni"

Azt gondolod, nem így indul neki minden egyes pár a házasságnak és a gyerekvállalásnak, hogy mi egymásnak teremtettünk és úgy gondoljuk, egész életünkben együtt tudunk maradni?

Csak erre nincs garancia.

Elvált szülők gyereke vagyok. 14 éves voltam, mikor végre meglépték. Mindig az volt a szöveg, hogy miattatok nem válunk. Hát rosszul tették. Sok durva évet spóroltak volna a gyerekeiknek, ha korábban elválnak.

Talán az embereknek áldozatokat kellene hozni és úgy fejlődni hogy az az egymás javára váljon

Te eldöntöd, hogy milyen irányba fogsz fejlődni? Hú de jó neked!

De, persze. Ez így megy. Mostantól majd agresszív akarok lenni. Ja nem, inkább depressziós. Ja nem, inkább beleszeretek a szomszéd hapsiba.

Problem solved.

Nem te döntöd el.

Az élet befolyásol mindenkit. Tudom, hogy a többség csóválja a fejét az individualizmusra, de az igazság az, hogy egyénenként fejlődik a személyiségünk, nem párban.

Ha meghal a szülőd, ha elveszted az állásod, ha nyersz 40 milliót, ezek mind olyan dolgok, amik meg fognak változtatni vagy jó, vagy rossz, vagy akár számodra semleges irányba, ami a párodnak nem tetszik.

Már azelőtt jártam terápiára, hogy anyukám meghalt volna. Hirtelen halt meg, és nagyon szerettem. Az utolsó messenger üzenetünk is ez volt egymásnak. Először összetört a gyász, terápiára sem jártam, de megváltoztam. Nem tudatosan. Ez mind történt velem. Azelőtt gyengébb és gorombább voltam, és valahogy sokkal kedvesebb és határozottabb lettem. És nem tudom, miért. Pedig ez volt mindig a terápiám lényege, elemezgetni, hogy mit miért csinálok, teljes önismeret, "szintlépés".

Ugyan nem voltam párkapcsolatban, mikor ez történt, de volt olyan barátom, aki megjegyezte, hogy megváltoztam, mert azelőtt együtt fintorogtunk mindenkire, de lúzer lettem, mert előre engedem a boltban azt, aki csak 2-3 dolgot vesz, nem pedig beállok, hogy én voltam itt előbb.

Szóval nem tudja az ember befolyásolni, hogy merre változik, nem mindig tetszhet mindenkinek, ahogy változik, és nem is lehet időzíteni, hogy ki mikor változzon.

Ez a baj a házassággal, vagy a kapcsolatokkal, hogy furamód mindenki extra romantikusan áll hozzá, hogy a szerelem mindent legyőz, mindenre gyógyír, egy test, egy lélek, de igazából egyénekként fejlődünk.

"Nincs jogunk elvenni a szaporodáshoz való jogot? Oké. De akkor ugye a szaporodó embernek sincs joga a társadalomtól várni a segítséget, igaz?"

Ez mondjuk jogos. Én sem vagyok amellett, hogy alapvető emberi jogokat elvegyünk másoktól - aki képes megtiltani a szaporodást, az kényszerítheti is -, de akkor tényleg azt kéne, hogy amit a munkahelyeddel lemeccselsz, azt megkapod, de az államtól egy forintot ne várj.