Váljak? vagy a gyerek miatt maradjak?

"Fontosabb hogy szeretet lásson? még akkor is ha nem azzal az emberrel lát akivel szeretné?"

Sok anyuka azt cseszi el, hogy beledoglik abba, hogy tökélestes anya legyen. Pedig nem tökéletes anyára van szüksége, hanem egy boldog anyára.

Felejtd már el, hogy az ovis gyereked mit mond! Ezt vagy te, vagy az apja programozta bele! Ezen kell változtatnod!

Te valószínleg egyszer sem mondtad el, hogy azért nem élsz már az apjával, mert nem szeretitek egymást és ezért egyikőtöknek (magyarán mindhármaroknak) sem lenne jó, ha együtt próbálnátok élni.

Az új párodnak és a gyereknek milyen a kapcsolata?

Egy 4 éves gyerek nem tud ilyenről dönteni és nem is szabad hagyni, mert ekkora felelősség súlyával nem bír el. Teljesen hülyét csinál belőletek. Nem direkt, hanem mert a saját bizonytalanságotokkal bizonytalanítjátok el. Már rég le kellett volna fektetni a szabályokat és elmondani neki, hogy nem lesztek már együtt apával, azon kívül bevezetni egy rendszert, amiben az apával meg tudtok egyezni. Ez az ott vagyok, ahol akarok, legkorábban kisiskolás korban működik, nem 4 évesen.

Az meg fura, hogy nem tudod, hogy fontosabb, hogy szeretet lásson, mint hogy egy fos kapcsolatot a vérszerinti szülei közt. Párkapcsolati mintát adtok. Amit lát, azt viszi tovább a saját későbbi kapcsolatába. Nem csoda, hogy nem akar a gyerek találkozni a pasiddal. Szerencsétlen csak lóg a levegőben és fogalma sincs, mit csinál körülötte a sok hülye felnőtt. Egy stabil pont sincs az életében.

Bocs, de szerintem se szereted az új pasit. Olyan, mintha a gyereket használnád alibinek, hogy megszabadulj tőle.

Szerintem is egy 4 éves arról döntsön, melyik színű zoknit szeretné, de arról ne, hogy mezítláb menjen ki vagy cipőben.

Mi is elváltunk, s emlékszem, a kisebbik 5-6 évesen is mennyire nem értette, hogy most kinek hol a helye, s mennyit kellett neki magyarázni azt is, ami azt hittük, evidens. Mondjuk, hogy az exem új nőjének gyereke nem lett a testvére. Vagy hogy az én párom nem lett az apja, mert van apja és szereti akkor is, ha máshol lakik.

Mindeképpen pszichológus kell, mert így a mostani döntéseid teljesen tévesek és bizonytalanok, ráadásul még egy 4 éves döntései is befolyásolják az életeteket.

A mostani helyzetnél még az is jobb lenne, ha az ellenkezőjét tennéd, mint amit gondolsz vagy a gyereked mond, mert teljesen rossz dolgokat gondolsz. (Utóbbi mondatot nem szó szerint kell érteni, csak érzékeltetni akartam, hogy mennyire tévúton jársz.)

Azt mondjuk nem értem, miért hagytad ott a gyereked. Én biztos magammal vittem volna, de az most mindegy.

Ha először elfogadta a helyzetet, hisz azt írtad, eleinte kedvelte az új párod, ma meg már nem, akkor kizárt, hogy most jutott volna eszébe, hogy elhagytad. Az éjszakai felébredés nem az elhagyásának, hanem a stabilitás hiányának, az egy éve tartó bizonytalanságnak a következménye. Ez már az a helyzet, hogyha visszamennél, akkor is pszichológusra lenne szüksége a gyerekének, meg így is.

Amúgy ha nem tudja feldolgozni, hogy elhagytad, nehogy azt hidd, ha visszamész, elfelejti. Az már megtörtént. Ugyanígy megmarad az "elhagyástól való félelem." Ha nem mész vissza, legalább attól nem kell félnie, hogy újra elhagyod. Kialakítható egy kiszámítható rendszer, amiben az elhagyásról idővel kiderül számára, hogy nem elhagyás volt, hiszen vele továbbra is együtt vagy, csak apával nem. Ha visszamész, az elhagyás elhagyás marad, ami bármikor újra megtörténhet.

#35