Azt hittem a válás után majd lesz újra párom, stb aztán azóta se semmi?

Sokáig nem akartam válni a feleségemtől a gyerekek miatt. A volt feleségem egy őrült, ütött engem, szidott, stb. hülyeségek miatt is, pl este nem volt bezárva kulccsal az ajtó. A második gyerek születése után őrült meg jódolgában. Részletezni nem akarom, mert úgyis a férfi a rossz, bűnt követ el, hogy dolgozik 5-ig, míg szegény nő otthon rohad meg gyesen.

8 éve volt a válás, 38 vagyok. Azt hittem még viszonylag fiatalon lehet esélyem egy boldogabb, új életre. Családom beszélt rá a válásra mert nem tudták nézni mennyire kivagyok. Győzködtek, hogy lesz majd valakim, stb. Az egésznek az lett a vége, hogy anyagilag ki lettem semmizve, a gyerekeim ellenem lettek nevelve, szóba se állnak velem. Erölködök azért a mai napig, hátha, nem adtam fel. Nagynehezen összekaptam magam anyagilag DE egy gyermektelen nőnek nem kell egy panelos, Suzukis elvált apuka, egy többgyerekes nőnek a gyerekei miatt úgyszintén komolyabb anyagi igényei vannak. Rengeteg ismerkedés után jutottam erre, kb eláshatom magam. Azt mondom utólag, ami a legjobb barátomnak volt az álláspontja: tűrd a hülyeségeit, hallgass, aztán keress egy szeretőt. Van pénzed, jó autód, én ezt tenném. Nem hallgattam rá, pedig lehet, hogy igaza volt. Újépítésű lakásban laktunk, német autónk volt, nyaralni jártunk, stb. Most itt vagyok csövesen, fizetem a gyerektartást, a gyerekeim meg látni se akarnak. Tök egyedül. Anyám azóta meghalt aki a legjobban győzködött, nővéreim Amerikába és Angliába költöztek, kb nem maradt itthon rokon akivel beszélhetnék.

Másnak összejött az új élet? Irigyellek titeket! Én már el se tudom képzelni. A nőkre már rá se nézek sehol, minek? Ha 30 évesen nem kellettem, 38 évesen kopaszodva már nem is fogok. Most utólag mondja a sok okos, hogy el kellett volna szépen rejteni a pénzemet, ráiratni az Anyámra, odaadni neki, hogy őrizze meg, de hülye voltam. A volt feleségem semmivel jött a házasságba és túlzással de mindent vitt.