Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Jogosan érzem, hogy válnunk kellene?
A férjemmel lassan 7 éve vagyunk együtt, de mindössze alig több, mint 1 éve vagyunk házasok. Született egy kisbabánk, aki már 9 hónapos. A kapcsolatunk már az elején sem volt felhőtlen, de mindig kitartottam, mert elképzeltem egy szép életet, ami látszólag meg is lett. Kertes ház, autók, nyaralás..
Azonban a férjem családja elég anyagias, bár én is tettem/teszek a közös életünkhöz nem keveset, mindig én leszek a nincstelen senki, a férjem sosem áll ki mellettem. Bár ez a legkevesebb.
A terhességem alatt itthon voltam, mivel a szülés napjáig hánytam, rosszul voltam.
A férjem a munkájára hivatkozva a várandósságom alatt sem segített nekem semmit, egyedül kellett mennem bevásárolni, cipelni zsugor számra a vízeket, üdítőket és minden mást. Amikor az ő autóját szerelőhöz kellett volna vinni, elvárta, hogy ha vizsgálatra "kísér", vagy máshová, nagy pocakkal én vezessek, az én autómmal vigyem, amibe én tankoltam stb. Jól keres, de a baba cuccait mind egyedül vettem a saját pénzemből. Szinte semmibe nem ad bele, én pedig nem fogok kérni tőle.
Megszületett a babánk, szóltam, mikor engednek haza minket, egy órát kellett plusszban várnunk rá, mert épp dolgozni ment, előtte 3 napig, míg kórházban voltunk, nem dolgozott.
A kisbabámmal szinte egyáltalán nem foglalkozik, egyedül az esti tápszeres etetést szokta unszolásra megcsinálni. Nagyon rendetlen és sok koszt csinál. Próbálok lépést tartani, de a kicsi mellett nagyon sok állandóan utána pakolni, takarítani. Ha pedig nem csinálok azonnal rendet, panaszkodik, hogy kupi van. A kertet sem rendezi, mert lusta hozzá, így a nagypapám jár hozzánk még füvet vágni is.
Semmit sem csinál itthon és engem is elhanyagol. Nem beszélget velem, nem érdeklem igazából, bár állítólag nagyon féltékeny mindenkire. Ellenben kapom a megjegyzéseket a külsőmre. Hogy ilyen és olyan vagyok. Nyilván negatív értelemben, holott ő elég nagy darab, én pedig a szülés óta rengeteget fogytam, jó formában vagyok.
Nem tesz az életünkhöz jóformán semmit, mert így is olyan, mint ha egyedülálló anya lennék. Mégis sajnálom a fiamat, nem tudom mit tegyek. Magam miatt a válás mellett döntenék. Jobb lenne ettől a családtól és a férjemtől külön, nyugalomban élni. Viszont bűntudatom van, hogy elválasztanám a kisbabámat az apjától. Ez csak jómódú hiszti a részemről?
válasza: válasza: válasza:"A kapcsolatunk már az elején sem volt felhőtlen".
Ennyi, itt a probléma. Egyszer valaki magyarázza már el nekem, hogy egy eleve fos kapcsolatban miért kínlódtok el a házasságig meg a gyerekvállalásig? Hát bakker, eleve lehet tudni, hogy kudarc lesz az egész, ami sosem működött rendesen, az az esküvő után sem fog, a gyerek után meg pláne nem.
Igen, el kéne válnotok. Nem szereteitek egymást, neked a férjed jelenléte inkább csak nyűg, mert takaríthatod utána a retket, de hozzá nem tesz az életetekhez semmit. Úgy látom, anyagilag nem vagy rászorulva, egyszerűbb lenne nektek nélküle. A fiadat meg most már emiatt ne sajnáld, valószínűleg úgyse lenne vele igazi kapcsolata, ha veletek élne, akkor sem, mert láthatóan nem érdekli a gyerek. A fiadat azért sajnáld, mert nem gondoltad át korábban, hogy milyen apára is lenne szüksége.
válasza: válasza: válasza: válasza:"de mindig kitartottam, mert elképzeltem egy szép életet, ami látszólag meg is lett. Kertes ház, autók, nyaralás.."
Ezért jutott el a házasságig vele. A kislánykori habos, rózsaszín mesékben hitt, és nem a valóságnak, ami az orra előtt zajlott. Az ilyen embereket abszolút de nem tudom sajnálni. Csak az álmodozás, az ész meg be van spajzolva jó mélyre. Sokan nincsenek még felelősségteljes felnőtt ember állapotában, amikor kimondják az igent. Szinte az összes válásnak ez az oka, hogy bsznak gondolkodni a házasság előtt. Csak a gyűrű legyen az ujjukon, aztán lehessen villogni a külvilág felé, hogy na megházasodtam. Az lényegtelen, hogy milyen előzmények után. Aztán meg jön a szokásos picsogás, hogy semmi sem lett jobb, csak rosszabb. Mitől lett volna, ha már előtte is szar volt?
válasza: válasza: válasza:Nagyon buta voltál hogy ezzel az emberrel ennyi évet éltél.
Akkor meg még butább mikor gyereket vállaltál
Ő minden csak nem férj és apa
A fiadnak akkor ártasz és lehet bűntudatod ha nem lépsz ki ebből a kapcsolatból
Van hova mennetek?
Ha igen ne gondolkodj ebből a kapcsolatból mensd meg magad és főként a gyerekedet.
A gyerekre meg keményen számláz gyerektartást.
Mélyen eggyütt érzek veled!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!