Mivel magyarázható az, hogy sok szülő a válást követően ajnározza az új partnert és annak gyerekét, gyerekeit, a saját vérével, véreivel pedig nem törődik?

Jó kis társadalmi körkép.

9,33-al egyet értek egyébként, illetve 35 Megoldása is jó, nem vagyunk egyformák, de még én is el tudtam a leírása alapján képzelni, hogy ez is működik.

33 gondolata egyenként nekem már most, 31 évesen is felmerült, hogy az értékek amit irt, 30 felett sokkal jobban elúsznak vajon anyagi és egyéb értékek felé? A szerelem, meg hogy milyen is a másik ember es én a történetben, hol van?

Az egészben az emberen múlik a dolog: tudni kell mit szeretnél, kell önismeret, és a másik ismerete is..

Én pl ha szeretem a párom, (még nem vagyok elvált, meg nem érint a kérdés). az o gyereke is fontos. Miért? Mert neki is fontos.

Olyan párom soha a büdös életben nem lesz, aki leszarja a akar gyerekét/gyerekeit!!!

Számomra offos eleve az a nő/Férfi is, aki elmarja, kizárja a másik gyerekeit. Mint anyukad is kérdező. De az az ember is, aki alapból nem foglalkozik később a gyerekével.. jellemtelen, hogyha valaki megcsinálta, nem képes felnevelni, vagy reszt venni benne..

Szóval én nem aggódok, mert ilyen párom biztosan nem lesz, annyira taszító…

Egyébként nekem is van féltestvérem, együtt nőttünk fel, teljesen jól működött. Mondjuk nevelőapám sem sokat foglalkozott a saját gyerekeivel, volt még 2 lánya… ezt sem értettük anyámmal, és nem is szimpatikus mint írtam, senkitől.

Elnézve, az emberek többségétől felfordul a gyomrom, nemhogy összeköltözés, de rendes párkapcsolatot sem szeretnék a többségétől.. :)

31N

Szerintem ne is menjünk bele a párkapcsolati részbe, elég ha csak magukat az embereket nézzük meg a társadalomban. Én teljesen le vagyok már döbbenve az utóbbi pár évben. Minősíthetetlen hangnemet ütnek meg egymással a közéletben, a bevásárló helyeken, az utcán, a tömegközlekedésen, a szomszéddal stb. Ilyen alapokkal mivel lenne más a párkapcsolat? Soha nem látott mértékű lett az egoizmus és az önzőség. Már korosztályokat sem érdemes mondani, mert az óvodás gyerekektől kezdve a 100 évesig mindenki csak a maga hasznát keresi. Na jó, úgy a társadalom 90%-a. Ők lesznek az örök sírógépek, hogy nekik semmi sem jó. A 10% meg a károsult, akik még ha tesznek is a másikért, viszonzást nem kapnak, csak ha a másik érdekével összhangban van az ő cselekedete, gesztusa. Nem kellemes beismerni, vagy inkább az emberek nem is szeretnének látni, tudomásul venni, de idővel a kapcsolatok, házasságok unalmassá válnak, azaz inkább a szex unalmassága miatt az egész kapcsolat. Az is tény, hogy a nő és férfi között az egyik fél jobban akarja mint a másik. Így az egyik alkalmazkodik a másikhoz, majd pont a domináns fogja borítani az egészet, mondván neki kell már az izgalom. Vagy a másik eset, hogy az alkalmazkodó fél megelégeli a dolgot, és megvonja a szexet. Ahol meg napi szinten van, ott meg tutira az egyik fél ráun az egészre, és kalandra vágyik. Honnan tudom ezt? Hobbiból már több száz emberrel beszéltem, innen a gyk-ról is már vagy 7-80-nal.

A világunk egyetlen baja az, hogy az emberek félnek őszinték lenni önmagukhoz, inkább egy képzelt világban élnek, és placebó optimista lőzungokat hajtogatnak.

Igen, sajnos. Az ismerőseim között is 40 felett vannak akik régen normálisak voltak, de elmondásuk szerint belefáradtak az egészbe. Azóta ők is csak a saját életüket nézik, ha őszinte akarok lenni én is. Ha én nem szemetelek, ügyelek a tisztaságra, akkor miért kell szemét hegyek között élnem? Azért ne szemeteljek, hogy más trógereknek tisztább legyen a világ? Idéztem egy kedves ismerősömet. Hozzátette, a másokba fektetett energiáját magára "költi", már egyáltalán nem érdekli hogy a környezetében ez kinek jó vagy sem. Nekem ez a "Trónok harca" filmsorozat végső összecsapására emlékeztet, amikor az élők a holtakkal küzdöttek. Azok az élők is idővel holtakká váltak, így átálltak a másik oldalra.

Ez a tendencia hosszú távon tragikus magányhoz, vagy a többi ember szimpla kihasználásához vezet. Vagy faarccal nem veszünk tudomást erről, vagy hazudunk magunknak hogy ez a folyamat nem is létezik, vagy szélmalom harcot folytatunk, vagy ha szerencsénk van találunk egy értékes, nem önző embert... vagy magányosan halunk meg.